Készletmodellek a visszutas logisztikában = Inventory Models in Reverse Logistics

Dobos, Imre (2007) Készletmodellek a visszutas logisztikában = Inventory Models in Reverse Logistics. PhD thesis, Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástani Doktori Iskola.

[img]
Preview
PDF :
841Kb
[img]
Preview
PDF : (dissertation in English)
680Kb

Abstract

A visszutas logisztika (reverse logistics) a vállalati logisztika szemszögéből a logisztika azon szerepére utal, amely a termékek visszatérésében, a felhasznált erőforrások csökkentésében, recyclingban, anyagok helyettesítésében, anyagok újrafelhasználásában, hulladékkezelésben, valamint feljavításban, javításban és újrafeldolgozásban nyilvánul meg. A logisztika technikai szemszögéből a visszutas logisztikai menedzsment arra vonatkozik, hogy egy olyan szisztematikus vállalati modellt hozzon létre, amely a legjobb logisztikai menedzsment technikákat alkalmazza a vállalatban azért, hogy nyereségesen zárja az ellátási láncot. Az ellátási lánc zárása azt jelenti, hogy nem csak a logisztika hagyományos definícióját tekintjük, azaz a beszállító-termelő-fogyasztó irányú anyagáramlást, hanem ebbe a láncba integrálva a használt anyagok fogyasztó-termelő-beszállító irányú visszafelé áramlását is. A visszutas logisztikának ebben a felfogásban környezetvédelmi és menedzsment vonzatai is vannak. A fogyasztás-felhasználás szférájából visszaáramló anyagok újrafeldolgozása és –felhasználása csökkenti az elsődleges természeti erőforrások kitermelését, de a természeti környezet használt anyagokkal történő terhelését is. Ezzel a logisztikának ez az ága tevőlegesen hozzájárulhat a fenntarható fejlődéshez. A vállalati menedzsment szempontjából vállalati erőforrások takaríthatóak meg azzal, hogy (pl. garanciális hiba miatt) vissszaküldött, de még újrafeldolgozható termékek javítás, vagy újrafeldolgozás utáni piacra dobásával tőkét takaríthat meg a vállalat. Mindent összevetve az újrafelhasználás, mint jelenség nem újkeletű. Pl. papírgyűjtés és újrafelhasználás mindig is létezett. Ami a visszutas logisztika újszerűségében rejlik az az, hogy mindezt a vállalati gazdálkodás stratégiájába próbálja beilleszteni. Jelen tanulmányban a visszutas logisztika általam ismert determinisztikus egytermékes készletmodelljeit bemutatja be. Először a Schrady-féle javítási modellt mutatom be (Schrady (1967)), amelyet a dolgozat szerzője általánosított több beszerzési tétel esetére. (Dobos (2002)) A következő modell Schrady modelljének Nahmias és Rivera (1979) által történő általánosítása arra az esetre, amikor az új termékeket a vállalat maga állítja elő, így az új termékek raktárába a beáramlás folytonos. Harmadikként Koh, Hwang, Sohn és Ko, C.-S. (2002) modelljét ismertetem, amely az előző modell egy változatának tekinthető. Ez a három modell kizárólag a tételnagysághoz kapcsolódó költségek minimalizálását tűzi ki célul. A problémák nem foglalkoznak expliciten a hulladékkezelés problémájával, a második modellt kivéve. A másik három modellben az optimális tételnagyságon kívül a fentebb említett lineáris költségeket is tartalmazza. Ebben a csoportban Richter (1996) modelljét tárgyaljom először. Ez a modell az egyetlen három raktáras modell és egy üzemen belüli újrafelhasználási problémát modellez. A következő modell Teunter (2001) dolgozatára alapozódik. Végül, Dobos és Richter (2004) cikke egy olyan szituációt modellez, amikor a használt termékeket a vállalat visszavásárolhatja. E három modellben az optimális termelési és újrafelhasználási tételnagyságokon kívül azt is meg kell határozni, hogy mekkora részét használja újra a vállalat a visszatérő termékeknek és mekkora részét kell hulladékként kezelni. A visszutas logisztika az anyagszükséglet tervezési rendszerekbe (MRP) teljes mértékig integrálható. Az adattábla utolsó sora mutatja a megelőző fázisok és/vagy beszerzés szükségletét e rendszerben. A tábla ezen utolsó sorában jelenik meg a készletgazdálkodási probléma: összevonjon-e a döntéshozó termelési és/vagy beszerzési tételeket. A klasszikus MRP-ben a szükségletek kielégítésére heurisztikákat alkalmaznak, mint a Groff-algoritmus, Silver-Meal-heurisztika stb. Az ilyen heurisztikák szinte minden esetben az optimális tételnagyság modell (EOQ) optimalitási kritériumát használják fel. Ez az a tulajdonság, hogy az optimumban a rendelési/átállítási költségek megegyeznek a készlettartási költségekkel. A kérdés most úgy hangzik, hogy a létező EOQ-típusú visszutas logisztikai modellek hogyan alkalmazhatóak az MRP-ben, mint tételnagyságot meghatározó

Item Type:Thesis (PhD thesis)
Uncontrolled Keywords:logisztika, készletgazdálkodás
Subjects:Management, business policy
Business organisation
ID Code:9
Date:26 June 2007
Deposited On:13 Jun 2007
Last Modified:28 Sep 2013 14:37

Repository Staff Only: item control page