Kontextuális kettős képesség kialakulása középvállalatokban

Kivonat, rövid leírás

Napjaink gazdasági közbeszédét komoly változások tematizálják. Hazánk cégei számos újdonsággal, új vezetőkkel és eszközökkel, új termékekkel és piacokkal és új termelési eljárásokkal fognak találkozni, miközben meg kell őrizniük jelenlegi üzleteiket és jövedelemforrásaikat. A kettőség kezelésének igénye rendkívül relevánssá teszi a hazai elméleti és gyakorlati életben egyelőre kevéssé ismert kettős képesség elméletét (organizational ambidexterity), ami a nemzetközi gazdasági gondolkodásban a közelmúlt egyik legnépszerűbb stratégiai menedzsment témájává vált. A kettős képesség, különösen a strukturális és leadership-megközelítése alaposan kutatott területnek számít a multinacionális vállalatok körében, de jelenleg keveset tudunk arról, hogyan alakul ki üzleti egységekben vagy növekedésorientált középvállalatokon belül. Az eredményt így ismerhetjük, de az odavezető utat nem. Ezért disszertációmban két kérdésre keresem a választ. Elsőként, hogy milyen menedzsmenteszközökből áll a kettős képességhez szükséges szervezeti kontextus. Ezzel hozzá szeretnék járulni a szervezeti kontextus pontosabb definíciójához és kiegészíteni a területen már folytatott kutatások eredményeit. Másodsorban, meg szeretném érteni a kettős képesség kialakulásának folyamatát belső, dinamikus, szervezeti nézőponton keresztül. Ezért a következő átfogó kutatási kérdést fogalmaztam meg: Milyen célkitűzési, szervezési, kontroll- és vezetői és kulturális elemek hiánya vagy megléte támogatja vagy akadályozza a kettős képességhez szükséges szervezeti kontextus létrejöttét? Kutatásomba öt, egyénileg elbírált, gondosan kiválasztott céget vontam be: egy gyártó és kereskedő, egy gépgyártó, egy mezőgazdasági, egy logisztikai és egy informatikai céget. A vizsgált szervezetek felsővezetőivel, középvezetőivel és kulcsalkalmazottjaival készült interjúkat használtam fel, összesen 35-öt. Ezt dokumentumelemzés és megfigyelés egészíti ki. Elemzésem eredményeként meghatároztam a kettős képesség kialakulásának következő öt lehetséges lépését és definiáltam a kontextus lényeges menedzsmenteszközeit, az azok között meghúzódó összefüggéseket: (1) fejlődés egyhurkos tanulással, (2) konfliktusok és azok észlelése, (3) kontextus fejlesztése, vagy annak hiánya, (4) kéthurkos tanulás megvalósulása, kettős képesség elérése és (5) lehetséges strukturális szeparáció. Kutatásom a kettős képesség elérésének folyamatával és a kontextus mélyebb definiálásával kíván hozzájárulni az elmélethez, ugyanis mindeddig a kontextus magatartási oldala volt csak széles körben kutatva, a menedzsmenteszközöket csak nagyon speciális vállalatok esetében vizsgálták. A korábbi eredményekhez képest fontos hozzáadott érték az informatika és a változásvezetés szerepe, illetve az egyes eszközök viszonyrendszere. Utóbbi annak is köszönhető, hogy kutatásomat az általánosnak számító statikus nézőpont helyett folyamatszemléletben készítettem el. Tézisem előre nem várt eredménye, a kontextuális és strukturális kettős képesség közötti lehetséges váltás megfigyelése gazdagítja azt a tudományos vitát, ami az egyes nézőpontok egymáshoz fűződő viszonyáról folyik. Eredményeim megerősítik, hogy az egyes konstrukciók ekvivalens megoldások, amik eltérő helyzetekben ugyanúgy alkalmasak a vállalati problémák megoldására. Eredményeim hozzájárulnak a növekedéselmélethez is. Egyrészt, a feltáró, kvalitatív kutatás bepillantást enged a növekedési csapdák kialakulásának dinamikáiba, másrészt rávilágít arra, hogy nem csak a növekedés mennyisége, de a tévesen meghatározott minősége is összeroppanthat vállalatokat. Végezetül, dolgozatom gazdagítja azt a nagy múltú tudományos vitát is, hogy a szervezetek hogyan képesek legyőzni az útfüggőséget. Eredményeim körvonalazzák, hogy a külső és belső megerősítés csapdahelyzetekbe sodorja a vállalatokat, amit személyes menedzsmenttudásuk fejlesztésével és objektív külső visszajelzésekkel csökkenthetnek.