A nők távolmaradása a munkaerőpiactól a gyermekvállalást követően = Absence of women from the labour market after having children

Kivonat, rövid leírás

A XX. századtól kezdődően egyre nagyobb arányban képviseltetik magukat a nők a munkaerőpiacon. Egyre többeknek kellett döntenie arról, belépnek-e a munkaerőpiacra. Hasonló döntési helyzetben állnak a nők akkor is, mikor a gyermek születésével kiesnek a munkavégzésből, és meg kell hozniuk a döntést arról, mikor kapcsolódjanak újra vissza. Disszertációm fő célkitűzése azon tényezők vizsgálata, melyek befolyásolhatják a nők otthon töltött idejének hosszát gyermekük születését követően. A kapott eredmények értékes információkkal szolgálnak a nők munkába történő visszatéréséről szóló döntésének minél jobb megértéséhez. Két olyan kérdésre kerestem a választ, melyet a korábbi kutatások ebben az összefüggésben Magyarországon még nem tárgyaltak: 1, mik azok a nőkhöz kapcsolódó demográfiai, emberi erőforrás elemek (első változócsoport), továbbá az értékekhez, attitűdhöz (második változócsoport) ill. egyéb külső tényezőkhöz (harmadik változócsoport) kapcsolódó változók, melyek hatnak az édesanyák otthon töltött idejére a gyermek születését követően? 2, hogyan változnak mindezek a következő gyermek születése esetén? A hipotéziseimet két mintán teszteltem: másodelemzést végeztem a TÁRKI Háztartás Monitor 2003-as adatbázisán, valamint önálló adatfelvételt készítettem egy magyarországi nagyvállalatnál. Az elemzéshez leíró statisztikát, korreláció, faktor- és regresszióelemzést használtam, melyeket jelenleg – a kisgyermekükkel – otthon tartózkodó kismamákkal készített interjúkkal egészítettem ki. A kutatás eredményeként megállapítható, hogy mind a demográfiai, az érték ill. az egyéb külső változók csoportjából is vannak olyanok, melyek befolyással bírnak. Az első adatelemzés (mely kizárólag az első változócsoporttal foglalkozott) azt mutatta, hogy a legerősebb befolyásoló erővel az anya keresete, és végzettsége bír: minél magasabb egy nő fizetése ill. iskolai végzettsége, annál hamarabb tér vissza a munkaerőpiacra szülés után. Szintén fontos a hatása a családi állapotnak, mely értelmében a leghosszabb időt a házasságban élők töltik otthon. A második felmérés eredményeiből (mely már mindhárom változócsoportot számbavette) az a következtetés vonható le, hogy az idő hosszára leginkább a karrierhez való hozzáállás van hatással. Minél inkább fontos egy nő számára korábban elért karrierje (ill. annak folytatása), annál rövidebb időt tölt otthon az első gyermeke megszületését követően. Kiemelt jelentősége van továbbá a családtámogatás összegének (ill. az összeg fokozatosan csökkenő mértékének). Azoknál a családoknál, akiknél anyagi helyzetükből eredően igen fontos a kapott támogatás, hamarabb tér vissza az édesanya a munka világába. Jelentős befolyással bír emellett az édesapa keresete és beosztása is, hiszen ha ezek magasak, kisebb a motiváció arra, hogy egy nő visszatérjen a fizető munkához. A gyermekszám függvényében azt az eredményt kaptam, hogy a befolyásoló tényezők tekintetében a hangsúlyok eltolódnak ugyan, de nem változtak meg teljesen. A második gyermek esetében előtérbe kerül a tervezett gyermekszám, melynek erős negatív hatása van a visszatérési szándékra. Fontos szerepet kap a tradicionális szerepfelfogás jelenléte (ez szintén a hosszabb otthonmaradásra ösztönöz), valamint a házasságkötési kor, mely értelmében minél később köt valaki házasságot, a visszatérés annál korábbi időpontra tehető. A kutatás érdekes eredménye, hogy amellett, hogy a megfelelő gyermekfelügyelet megoldhatósága ill. a kedvező foglalkoztatási mód (részmunkaidő, távmunka stb.) lehetősége kritikus kérdésként jelentkezik a munkábaálláskor, ezek megléte önmagában nem ösztönzi a korábbi visszatérést a gyermek két éves kora előtt. Disszertációm fő tapasztalata tehát, hogy a szülők körében erős család- és gyermekközpontúság jellemző (mely alátámasztja a korábbi hazai kutatások eredményeit), ugyanakkor számos nehézséggel szembesülnek, mielőtt meghozzák a döntést az édesanya munkaerőpiaci visszatérésére vonatkozóan. A családok fontosnak tartják az édesanya folyamatos jelenlétét a gyermek két (ill. három) éves koráig. Ez a szemlélet igen mélyen gyökerezik, és széleskörben elfogadott, ezért bármely, változtatásra irányuló törekvés csupán hosszútávú hatással bírhat.