Innovációs tevékenység mérése a magyar vállalatoknál

Kivonat, rövid leírás

A szerző üzleti életben és kutatói gyakorlatban többször ütközött abba az ellentmondásba, hogy a magyarországi vállalatok a piacgazdaságra való áttérés után sokféle átalakuláson mentek keresztül, mind termékszerkezetüket, mind saját működésüket, struktúrájukat tekintve. Ennek során viszont a korábbinál jóval kevesebbet költenek akár saját, akár a tudományos szektorral való együttműködésben folytatott kutatás-fejlesztésre, s emiatt nem innovatívnak tekintik őket. A dolgozat ennek az ellentmondásnak az okait igyekszik megérteni. Az ellentmondás egyik oka értelmezési probléma: a különféle szereplők nem ugyanazt értik az innováció fogalma alatt. Ebből pedig mérési probléma adódik: az innovációs teljesítmények megítélésére használt indikátorok az innovációs tevékenység egy bementét mérik, pedig valójában a kimenet - a gazdasági növekedésre gyakorolt hatás az érdekes. Különösen szembeötlő ez az állami, illetve európai uniós innovációsösztönzések valamint a vállalati innovációs célok közti különbséget tekintve. A dolgozat röviden áttekinti a témához kapcsolódó fogalmak ma elfogadott értelmezéseit, vizsgálja a nemzetközi gyakorlatban használt innovációs mérőszámokat. Ehhez csatlakozik a társadalmi-gazdasági környezet – ezen belül kiemelten a korrupció, az állami támogatások, valamint a verseny jellege – hatásainak elemzése. A szakirodalmi és gazdaságpolitikai dokumentumok kutatásának eredményeit másodlagos elemzés egészíti ki, majd empirikus vizsgálat –kérdőíves vállalati felvétel – teszteli a megállapításokat. Mivel a felvételre 2009 tavaszán került sor, alkalom nyílt arra is, hogy a szerző vizsgálja a globális gazdasági válság hatásait a magyarországi vállaltok innovációs magatartására. A felvétel válaszaiból képzett változókból épített bináris lineáris regressziós modell foglalja össze a vállalti innovativitásra 2009 tavaszán ható legfőbb tényezőket.