A Visegrádi Csoport mint differenciált kormányközi együttműködés – Egy szakpolitika-alapú elemzés [védés előtt]

Kivonat, rövid leírás

A Visegrádi Csoport („V4”) a közép-európai kormányközi együttműködések zászlóshajója lett az 1989–1990-es térségbeli rendszerváltásokat követően. A regionális platform 1991-es létrejötte után keretet biztosított a – kezdetben három, majd Csehszlovákia 1993-as felbomlásával négy – részt vevő állam kooperációjának. Az immár 35 éves kezdeményezés cél- és eszközrendszere fokozatosan átalakult idővel, ahogy hatékonysága és „sikeressége” is hullámzó képet mutatott – attól függően, hogy mi volt éppen a közös cselekvés deklarált célja, illetve általánosságban és konkrét ügyekben ki, milyen elvárásokat támasztott a platformmal szemben. Részben ez magyarázhatja a V4-ről szóló akadémiai-tudományos értékelések nagy szórását is: míg sokan értékesnek és sikeresnek tartják, többen a platform gyengeségéről, sőt, jelentéktelenségéről számoltak be. Több tucat esettanulmány, monográfia és más kutatás megismerése után alapvető kérdések merültek fel: miért mutatnak jelentős szórást a V4-re használt terminológiák, definíciók és a platformra vonatkozó értékelések; mi különbözteti meg leginkább a Csoportot a hasonló regionális kezdeményezésektől; formalizálva elemezhető-e a V4 működése meghatározott dimenziókban; és Visegrád inkább csak beszél, vagy cselekszik is? A kutatás kiinduló problémája, hogy a Visegrádi Csoport 35 éves működésének szakpolitika- és ügyalapú belső változatosságát a szakirodalomban domináns terminusok, definíciók és értékelések csak részlegesen ragadják meg. A meglévő munkák a platform fontos jellemzőit – laza intézményesültségét, kormányközi karakterét, diplomáciai fórumjellegét, EU-n belüli érdekérvényesítő funkcióját vagy krízispolitikai láthatóságát – jól azonosítják, de kevésbé teszik összehasonlíthatóvá azt, hogy a V4 működése szakpolitikánként és ügyenként mennyire eltérő mintázatokat mutat. Az értekezés ezért a V4 hivatalosan dokumentált működését a napirend horizontális kiterjedése és a megvalósult együttműködés vertikális mélysége alapján bontja elemeire és teszi összehasonlíthatóvá. Az együttműködés fogalmát a kutatás a nemzetközi kapcsolatok klasszikus értelmezésében használja, mely szerint a szereplők politikájukat egymás preferenciáihoz igazítják és koordinálják (Keohane, 1984, pp. 51–52).