A gyermekvállalási magatartás területi és társadalmi egyenlőtlenségei – Az Európai Unió termékenységi folyamatainak vizsgálata 2010 és 2020 között [védés előtt]

Kivonat, rövid leírás

A népesség méretének és összetételének változásai alapvetően befolyásolják a gazdasági, társadalmi és politikai rendszerek működését. Míg a fejlődő országokban továbbra is a népességnövekedés a meghatározó folyamat, addig a fejlett államok – köztük Európa tagországai – az elöregedés és a népességfogyás problémájával szembesülnek. Ezek a folyamatok veszélyeztethetik például a munkaerőpiac egyensúlyát vagy a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát, többek között olyan negatív következményekkel, mint például az Európai Unió globális gazdasági súlyának csökkenése. A kontinensünkre jellemző demográfiai krízis hátterében az alacsony termékenység, vagyis a gyermekvállalási hajlandóság tartós visszaesése áll. Ennek alapvető oka, hogy az alacsony születési számok következtében a gazdaságilag aktív kohorszba egyre kevesebben forognak be. Mindezzel pedig nem csupán csökken a 15–64 évesek abszolút száma, hanem ezzel párhuzamosan az öregedési index is emelkedik, összességében egy előnytelen korszerkezetet, korfát eredményezve. Jóllehet, az úgynevezett helyettesítő vándorlás tüneti intervencióként alkalmazható (a kieső aktív rétegek rövidtávú pótlására), ugyanakkor a társadalom elöregedését ez a stratégia csak átmenetileg tudja ellensúlyozni (például WEBER [2015] vagy TSIMBOS [2008]). Bár az átlagos gyermekszámot számos tényező – gazdasági helyzet, társadalmi környezet, politikai intézkedések – befolyásolja, és a 20. század második felére jellemző hosszútávú trend kedvezőtlen folyamatra utal, ugyanakkor a teljes termékenységi arányszám változása korántsem lineáris (például LUCI-GREULICH és THÉVENON [2014]), valamint földrajzilag differenciált (például LESTHAEGHE és WILLEMS [1999]). A doktori kutatás célja a termékenységi magatartás területi, időbeli és társadalmi egyenlőtlenségeinek feltárása az Európai Unióban. Ennek két fő iránya egyrészt a termékenységi problémák földrajzi lokalizációja, másrészt annak bemutatása, hogy a nem megfelelő család- és népesedéspolitikák miként élezhetik ki a társadalmi és területi különbségeket. A kutatás eredményei hozzájárulhatnak olyan szakpolitikai stratégiák kidolgozásához, amelyek mérsékelhetik a termékenységi válságot és elősegíthetik a népesség korstruktúrájának kiegyensúlyozását. A dolgozat a következő fő kutatási kérdés megválaszolására törekszik: megfigyelhető-e jelentős területi és társadalmi átrendeződés az Európai Unió térszerkezetében 2010 és 2020 között a teljes termékenységi arányszám (TTA) és a gyermekvállalás anyai átlagéletkora alapján?