Hasonlóságok és különbségek Köztes-Európa geopolitikai stratégiáiban [védés előtt]

Kivonat, rövid leírás

A doktori értekezés egy olyan európai térség geopolitikai helyzetét vizsgálja, amelyet a klasszikus geopolitikai elméletek a német, az orosz és a török hatalmi erőterek között helyeztek el, ugyanakkor amelynek napjainkban sincs egyetlen, általánosan elfogadott megnevezése és földrajzi definíciója. A Köztes-Európa kifejezés a hazai és nemzetközi szakirodalomban több, részben átfedő tartalmú régiókoncepció mellett jelenik meg. Ilyen a Mitteleuropa, a Zwischeneuropa, a Kelet-Közép-Európa, a Közép- és Kelet-Európa, az Intermarium vagy a különböző peremtérségi és ütközőzónás értelmezések. A fogalmi pluralitás nem kizárólag terminológiai probléma: arra is utal, hogy a térség helyzete, kiterjedése és geopolitikai funkciója történetileg változó, és a különböző szereplők eltérő térbeli logikák mentén értelmezhetik. A téma aktualitását a nemzetközi rendszer poszthidegháborús átalakulása és különösen az elmúlt másfél évtized biztonságpolitikai fordulatai adják. Kína globális gazdasági és politikai súlyának növekedése, az Övezet és Út Kezdeményezéshez kötődő geoökonómiai kapcsolatrendszerek, Oroszország 2014 utáni ukrajnai destabilizációs tevékenysége, majd a 2022-ben indított háború, továbbá a NATO és az Európai Unió keleti és délkeleti környezetének átalakulása egyaránt növelte a vizsgált térség stratégiai jelentőségét. A katonai elrettentés és védelem újbóli felértékelődése mellett az energiabiztonság, a kritikus infrastruktúra, a kiberbiztonság, az ellátási láncok, a migráció és a társadalmi reziliencia is a geopolitikai környezet meghatározó elemeivé vált. Köztes-Európa országainak jelentős része ma már az Európai Unió és a NATO tagja, ezért klasszikus értelemben nem tekinthető egyszerűen a nyugati és keleti hatalmi erők közötti passzív ütközőzónának. Földrajzi köztessége ugyanakkor nem tűnt el. A térség az orosz-ukrán háború, a Balti-tenger és a Fekete-tenger biztonsági rendszere, a Nyugat-Balkán integrációs folyamatai, a török regionális jelenlét, valamint a német, európai és transzatlanti gazdasági-biztonsági kapcsolatok metszéspontjában helyezkedik el. E kettősség - a tartós földrajzi kitettség és a megváltozott intézményi beágyazottság - indokolja a köztes-európai geopolitikai helyzet jelenkori újravizsgálatát. A vizsgált térség jelentőségét az is növeli, hogy a poszthidegháborús időszakban a klasszikus köztes helyzet tartalma átalakult. A Szovjetunió felbomlását és a keleti blokk megszűnését követően a köztes-európai államok jelentős része fokozatosan az euroatlanti intézményrendszerbe integrálódott, miközben a térség keleti és délkeleti peremén továbbra is fennmaradtak konfliktuszónák, befagyott konfliktusok és eltérő geopolitikai orientációk. A 2022-ben eszkalálódó orosz-ukrán háború ezt a szerkezeti kettősséget különösen láthatóvá tette: a régió egyszerre az Európai Unió és a NATO integrált része, illetve több olyan külső hatalmi, biztonsági és geoökonómiai nyomás metszéspontja, amely a keleti és délkeleti szomszédságból érkezik. Ez indokolja, hogy a térséget ne kizárólag történeti régióként, hanem változó funkciójú jelenkori geopolitikai térként is vizsgáljuk.