Az agrár-környezetvédelem mint a regionális integráció mélységének indikátora: összehasonlító vizsgálat az Európai Unióban, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség integrációs rendszereiben [védés előtt]

Kivonat, rövid leírás

A mezőgazdaság és a környezetvédelem kapcsolata az elmúlt évtizedekben a nemzetközi és regionális szakpolitikai viták egyik fő kérdésévé vált. Az agrár-környezetvédelmi kérdések nemzetközi jelentőségét jól tükrözi például az Egyesült Nemzetek szervezete (a továbbiakban ENSZ) által 2015-ben elfogadott Agenda 2030 a fenntartható fejlődésért című programdokumentum (ENSZ 2015). Az Agenda 17 fenntartható fejlődési célja (SDGs1) közül több közvetlenül kapcsolódik a mezőgazdasághoz és a természeti erőforrások fenntartható használatához. Az SDG 22 nem csupán az élelmezésbiztonság megteremtését tűzi ki célul, hanem mindemellett a fenntartható mezőgazdasági termelési rendszerek kialakítását, és az éghajlatváltozással szemben ellenálló agrárgazdálkodási gyakorlatok elterjesztését is hangsúlyozza (ENSZ 2015:2.4 alpont). Ezzel párhuzamosan az SDG 133 célul tűzi azt is, hogy a részes államok a környezetvédelmi intézkedéseket nemzeti szakpolitikáik részeivé tegyék, így azt az agrárpolitikájukba is integrálják (ENSZ 2015:13.2 alpont). Az SDG 154 pedig a talajdegradáció megállítását, a biológiai sokféleség megőrzését, az erdők fenntartható kezelését és az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartását tekinti alapvető célkitűzésnek (ld. ENSZ 2015:24). E célok megvalósulása, kiváltképp a talajvédelem, elengedhetetlen a mezőgazdaság fenntarthatóságának megőrzéséhez.