A külhoni magyarság társadalmi pozíciógyengülésének területi sajátosságai a diplomások aránya alapján [védés előtt]

Kivonat, rövid leírás

A külhoni magyarság társadalmi pozícióiban az utóbbi évtizedekben bekövetkezett változásokról alapvetően kevés átfogó információnk van, annak ellenére, hogy e kutatások igencsak fontos információkkal szolgálhatnak mind a tudományos élet, mind pedig az érintett (magyarországi és szomszédos országokbeli) szakpolitikák számára. Különösen így van ez a folyamat térbeli jellemzői kapcsán, holott a szakirodalmi előzmények rámutatnak: mind a külhoni magyarság társadalmi pozícióinak megismerésében, mind pedig az utóbbi évtizedekben lezajlott felsőoktatási expanzió folyamatainak megértésében kiemelt szerepe van a térségi szemléletnek. Mindezek miatt a doktori értekezés elsődleges és hiánypótló új tudományos eredménye, hogy átfogóan, összehasonlító jelleggel és nagy térségi részletességgel elemzi a külhoni magyarság felsőoktatásbeli pozícióiban az 1990 és 2020 közötti időszakában bekövetkezett változásokat. Szintén hiánypótlónak számít, hogy az értekezés az érintett országok legújabb népszámlálásainak a témában eddig javarészt feldolgozatlan adatait elsőként elemzi nagy részletességgel, számos új tudományos eredményre jutva a közelmúlt folyamatai kapcsán. Az értekezés főbb eredményei: 1. Megállapítást nyert, hogy a felsőoktatási expanzió kitüntetett terei a Kárpát-medencében a nagyvárosi térségek voltak, melyek kiugró értékei az eltelt idő folyamán egyre nagyobb mértékben haladták meg a makrorégió többi térségének átlagos és átlag alatti értékeit. 2. Igazolódott, hogy a megyei szintű felzárkózási folyamatok jelentős helyhatósági szintű egyenlőtlenségeket fednek el: az évtizedek folyamán egyre karakteresebben rajzolódtak ki a Kárpát-medence leszakadó, a felsőoktatási expanzióból nem vagy csak minimális mértékben profitáló térségei. 3. Megállapítást nyert, hogy e leszakadó térségek jelentős mértékben átfednek a Kárpát-medence etnikai kisebbségek által nagyobb arányban lakott térségeivel, így a kisebbségi lakosság jelenléte és a diplomások aránya között egyértelmű térbeli összefüggések figyelhetők meg. 4. Bebizonyosodott, hogy az utóbbi évtizedekben összességében mindhárom vizsgált külhoni magyar közösség jelentős felsőfokú végzettségbeli pozícióromlást szenvedett el. Bár a diplomások aránya alapvetően e közösségekben is jelentősen növekedett, a felsőoktatási expanzió dinamizáló hatásait a külhoni magyarság jóval kisebb mértékben tudta kihasználni, mint az államalkotó nemzetiségek. 5. Mindezek alapján összességében igazolódni látszik a feltételezés, mely szerint a három vizsgált külhoni nagytérségben az etnikai tényezők mentén is hatalmi különbségek figyelhetők meg a magyarok rovására. 6. Megállapítást nyert, hogy a külhoni magyarság iskolázottsági pozícióiban jelentős területi különbségek mutatkoznak: a vizsgált külhoni megyék kétharmadában végig rosszabb pozícióban volt a magyarság, és jelentős részük esetében a vizsgált időszakban folyamatosan gyengült is ez a pozíció. 7. A térbeli mintázatok alapján beigazolódott, hogy a képzettségi szempontból leszakadó külhoni térségek jelentős mértékben átfednek a külhoni magyarok által nagy arányban lakott térségekkel is. 8. Világossá vált ugyanakkor, hogy a diplomások arányára gyakorolt hatások közül a magyarságarány hatásának a szerepe csak néhány megyében meghatározó, a megyék többségében inkább a lokális hatások dominálnak. 9. A részletes térségi elemzések során igazolást nyert, hogy a külhoni magyar közösségek pozícióhátránya túlnyomó részben a magyarság vidékies településszerkezeti jellemzőiből ered. 10. Az értekezés fontos új eredménye ugyanakkor, hogy a külhoni magyarság gyengébb pozíciója a legtöbb térségben a településszerkezeti hatások részleges kiszűrése után, az egyes településeken belül is megfigyelhető. 11. Megállapítást nyert, hogy a külhoni magyarság urbanizációs lemaradása leginkább pont a felsőfokú végzettség szempontjából kitüntetett nagyvárosi térségekben figyelhető meg. A településszerkezeti változásokban ráadásul a magyarság pozíciógyengülése is tetten érhető. A külhoni magyar közösségek elsősorban tehát azért tekinthetők a felsőoktatási expanzió veszteseinek, mert annak Kárpát-medencei kitüntetett tereiben gyenge és egyre inkább romló (demográfiai és iskolázottsági) pozíciókkal rendelkeznek.