Digitalisation and organizational learning in schools [védés előtt]

Kivonat, rövid leírás

Ebben a cikkalapú doktori értekezésben a digitalizáció és a szervezeti tanulás komplex kapcsolatát vizsgálom a magyar iskolák kontextusában, különösen a COVID-19 világjárvány idején és után. Az esettanulmányi módszert és elméleti elemzést is magában foglaló kvalitatív megközelítés képezi a kutatás alapját, amelynek célja, hogy jobb megértést teremtsen a digitalizáció hatására változó iskolákról és iskolavezetésről. Az első, „Az iskola a digitalizálódó világban” című tanulmány azt vizsgálja, hogy a digitalizáció hogyan alakítja át az iskolák hagyományos képét. A neoinstitucionalizmus és szervezeti tanuláselméletek alkalmazásával a tanulmány bemutatja 1.1. a külső kontextus elemzését és az iskolákhoz mint intézményekhez és szervezetekhez való viszonyát, 1.2. az iskolán belüli intézményi változások dinamikáját, 1.3. az iskolai szervezetek izomorfikus változásait, 1.4. és a szervezeti tanulás szempontjait. A tanulmány azzal járul hozzá, hogy ezeket a diskurzusokat egy olyan elméleti modellben foglalja keretbe, amely a digitalizáció kontextusában egyesíti a neoinstitucionalista és a szervezeti elméleteket. További kutatásokat sürget a digitális oktatáspolitika hatásaival, stakeholderek hozzáállásával és a digitális iskolák hatékony működtetésének egyedi menedzseri kihívásaival kapcsolatban. A második tanulmány, „Az iskola digitális utópiája és disztópája a COVID-19 pandémia után” című tanulmány a digitalizációval kapcsolatos kettős narratívákat vizsgálja az oktatásban. A cikk 2.1. két, egymás mellett létező képzeletvilágot - utópiát és disztópiát - ábrázol, amelyek az oktatási szakemberek reményeit és félelmeit tükrözik, és amelyek a kutatásokat és a szakpolitikai intézkedéseket irányítják; 2.2. bemutatja, hogy az infrastrukturális korlátok még mindig dominálnak a digitalizáció megítélésében, nagymértékben befolyásolva az attitűdöket és a vezetői döntéseket; 2.3. bemutatja, hogy a digitalizációról szóló a digitális méltányossággal kapcsolatos viták a probléma meghatározásának fázisában vannak, pozitív és negatív hatásokat egyaránt prognosztizálva, ami további ágazati elemzést igényel; 2.4. felhívja a figyelmet a technológiával való kormányzati visszaélésekkel kapcsolatos, a felügyeletre irányuló aggodalmakra, amelyek jelentősek, de még nem eléggé feltártak, és kritikai kutatásokat tesznek szükségessé; 2.5. rámutat, hogy a digitalizáció gazdagíthatja vagy erodálhatja az iskolai kapcsolatokat, megváltoztatva a tanári és pedagógiai szerepeket. A harmadik tanulmány, „A krízisészlelés és a szervezeti tanulás megértése – esettanulmány iskolaszervezetekről a COVID-19 világjárvány időszakában” című tanulmány a világjárvány által katalizált szervezeti tanulási folyamatokra összpontosít. A tanulmány feltárja, hogy 3.1. A tanulási hajlandóság az azonos külső hatások ellenére változik, amit a szervezeti és pénzügyi kapacitás, az autonómia és az érintettek változásra való érettsége befolyásol. A tanulási mélység a stratégiai és kulturális illeszkedéshez, a szakterületi ismeretekhez és a párhuzamos krízisek jelenlétéhez kötődik; 3.2. A szervezeti tanulási érettség felgyorsítja a krízistanulást; 3.3. A magasabb digitális kompetenciával rendelkező iskolákban mélyebb tanulást tapasztaltak, ami a Máté-hatást tükrözi; 3.4. A párhuzamos krízisek elvonják az átalakító tanulástól, még a magas tanulási kapacitással rendelkező szervezetekben is; 3.5. A krízisek során gyakori hálózatos tanulási hatások többnyire hiányoztak, különösen a szakmaközi együttműködés. Kivételt képeztek a hivatalos oktatási rendszereken belül vagy egyéni kezdeményezéseken keresztül történő együttműködések.