Az új regionalizmus svéd modelljeinek alkalmazhatósága Magyarországon = The adaptibility of the Swedish modells of new regionalism in Hungary

Kivonat, rövid leírás

Az új regionalizmus elméletére (Keating 1985, Gren 1999) építve a disszertáció fő céljának azt tekinti, hogy a nyugat-európai mintákra építve sikerüljön egy olyan elméleti igazgatási modellt kialakítani, mely Kelet-Közép-Európa országai számára lehetőséget ad egy menedzsment-orientált regionális intézményrendszer létrehozására. A disszertáció alapul veszi Svédország regionális tapasztalatait, és különös tekintettel azokat a regionális kísérleteket, melyek elmúlt 10 éves tapasztalata, és a napjainkban zajló összegzés eredményeként egy jól adaptálható modellt szolgáltatnak. Az elméleti igazgatási modell meghatározásán túl a dolgozat fontosnak tartja annak igazolását, hogy a sokszor homogén térségként kezelt Kelet-Közép-Európa régióinak különbözőségét indokolja. Statisztikai adatelemzés révén igazolja azt a hipotézist, hogy a régiók különböző regionális fejlődési utakat járnak be. A meghatározott 4 klaszterbe sorolt régiók saját belső erőforrásaikra építve tudnak olyan fejlődést megvalósítani, mely valós gazdasági potenciáljukhoz igazodik és társadalmilag elfogadott. Kelet-Közép-Európa országai közül Magyarország elemzésén keresztül a disszertáció arra keresi a választ, hogy mennyiben adottak azok a feltételek a magyar regionális intézményrendszerben, mely egy belső erőforrásokon alapuló regionális fejlődéshez szükségesek. Az új regionalizmus tényezőinek vizsgálatán keresztül rámutat azokra az erősségekre, melyek a mai regionális struktúrát már jellemzik, de azokra a hiányosságokra is, melyek ezt a folyamatot nehezíthetik. A dolgozat fontos célkitűzése, hogy elfogadtassa azokat a falakat ledönteni kívánó új regionális tényezőket (globális kihívások, szupranacionális politikák, regionális identitás, regionális lobbiképesség, határ menti együttműködés), melyek ma még sokszor idegenül hangoznak. Az ezekben rejlő lehetőségek kihasználása nagy mértékben elősegítheti a regionalizmus magyarországi folyamatának előrelépést. Nagyon fontos azonban kiemelni néhány, a dolgozat által részletesen elemzett előfeltételt. A regionális szint ma még nem egy választott struktúra, mely a társadalmi felhatalmazottságon keresztül az új regionális intézményrendszer elfogadásának az alapját jelentette Svédországban is. Egy fontos tanulság a svéd példából a finanszírozási háttér feladatokhoz kötöttsége. Az adózás regionális szinthez történő rendelése pedig biztosítani tud egy állandó, központi kormányzattól független bevételi forrást a feladatok ellátásához. Az elméleti igazgatási modell megteremtésével Kelet-Közép-Európa más országában is lehetőség nyílik az alkalmazhatóság vizsgálatára. Magyarország esetében nagy veszélyként jelentkezik, hogy a jelenleg elért eredmények árnyékában fontos elemek kerülhetnek háttérbe. A strukturális alapok támogatási forrásainak regionális szintű elosztása csak az egyik regionális szerepkör. Egy régió ettől még nem lesz régió. A régióalkotás szükségessé teszi a határ menti, paradiplomáciai tevékenységek, a lobbiképesség, a regionális identitás megteremtését is, csak ezek együttese lesz képes a belső erőforrások hatékony kihasználására.