A felkelésellenes hadviselés lakosságközpontú elméletének fejlődése a XX-XXI. században = The Development of Population Centric Counterinsurgency Warfare Theory in the 20th and 21st Century

Kivonat, rövid leírás

A disszertáció célja, hogy elméleti szempontból tárja fel a felkelésellenes konfliktusok jelentette problémákat. A kérdés kapcsán a szerző arra jutott, hogy nem elég az iraki vagy éppen az afganisztáni eseményeket vizsgálni, – az alapvető elméleti kérdéseket kell tisztázni az erő alkalmazása kapcsán a problémák feltáráshoz. Ez pedig a felkelésellenes hadviselés elméletének és fejlődésének alapos körüljárását igényli. A kérdés vizsgálata számos nehézséget rejt magában, mivel sok előítélet és tévhit alakult ki a felkelésellenes hadviseléssel kapcsolatban részben katonai, részben politikai okok miatt. A tévhitek közül talán a legalapvetőbb és máig ható az, hogy nyugati országok képtelenek felülkerekedni az ilyen konfliktusokban. A disszertáció célja, hogy ezeket a kérdéseket és problémákat tisztázza. A disszertáció a probléma megoldására a brit, francia és amerikai felkelésellenes elmélet fejlődésének vizsgálatával keresi a választ. Jelentős figyelmet fordít azoknak a szerzőknek a munkáira, akiknek a munkássága bizonyíthatóan máig hat (Thompson, Kitson, Trinquier és Galula). A másik fontos szempont, hogy a disszertáció teret enged a kortárs felkeléselméleti munkák rövid ismertetésére, megteremtve a lehetőséget a felkelésellenes megközelítések érvényességének az ellenőrzésére. A disszertáció érvelésének központi eleme, hogy a gyarmati rendszerek (illetve az Egyesült Államok esetében a klasszikus nagyhatalmi fellépés) megszűnésével a felkelésellenes elmélet katonai és politikai fejlődése kettészakadt: míg a katonai fellépés különböző konfliktusok kapcsán fejlődött, addig nem sikerült egy olyan elméleti és gyakorlati politikai keretet találni, ami képes lett volna a korábbi kereteket helyettesíteni. A disszertáció ezért központi szerepet biztosít a harmadik szereplős felkelésellenes megközelítésnek, ami arra tesz kísérletet, hogy a demokratikus berendezkedésű államok politikai és katonai szerepvállalása közötti súrlódásokat magyarázza egy idegen országban végrehajtott felkelésellenes műveletben. A disszertáció ezeket az elemeket egyesíti a NATO AJP-3.4.4 doktrínájának a vizsgálatában, ami a NATO jelenleg is érvényben lévő felkelésellenes doktrínája. A disszertáció azért fordít kiemelt figyelmet erre a doktrínára, mivel annak a NATO jellege miatt magyar vonatkozása is van. A disszertáció megállapítja, hogy a lakosságközpontú felkelésellenes elmélet és a harmadik szereplős felkelésellenes modell elfogadható összhangot képes teremteni. A kutatás további irányát illetően a harmadik szereplős modell finomítására van lehetőség.