Cash flow kimutatások a számviteli beszámolókban = Statement of Cash flows in the Financial Statement

Kivonat, rövid leírás

A Cash flow kimutatás a pénzügyi kimutatások egyik legfiatalabb eleme, de ma már általánosan elfogadott része az éves beszámolónak. Az egyszerűsített beszámolófajták esetében – többek között a hitelezői érdekhordozó hiánya miatt – a Cash flow kimutatás kötelező közzétételétől azonban már eltekintenek. A területtel kapcsolatos számviteli szabályozások főként az angolszász országokban tekintenek vissza nagyobb múltra, bár a kötelezően előírt alkalmazások ott is csak néhány évtizede jelentek meg, azonban ma már szinte minden ország rendelkezik saját Cash flow kimutatás szabályozással. A többség a nemzetközi standardhoz (IAS 7) nagyon közel álló szabályozást alkalmaz és a főbb pontokban ezek hasonlítanak is egymásra, de a részletes elemzésüknél már kisebb-nagyobb eltérések is a felszínre kerülnek. A különbségek főként a pénzbázis definiálásában, a kategorizálásban és a működési rész összeállítási módszerében jelentkeznek, amelyek alapján az egyes országok hierarchikusan csoportokba rendezhetőek. Egyre nagyobb körben a nemzeti szabályozást felváltja a nemzetközi standardok (IAS/IFRS) alkalmazása, amelyek legnagyobb mértékben a tőzsdei konszolidált beszámolókat érintően váltak kötelezővé. E körben így vizsgálhatóvá váltak a közös szabályrendszer keretében alkalmazott nemzeti gyakorlatok. Az IAS 7 Cash flow kimutatás standard bizonyos szabadságfokából eredően a gazdálkodók több ponton is választhatnak a javasolt illetve az alternatívként megengedett megoldások közül, amelyek szintén ugyanazon három területen találhatóak (pénzbázis definiálása, kategorizálás, működési rész összeállítási módszere), mint a nemzeti szabályozásoknál. A nemzeti gyakorlatok vizsgálatánál megállapíthatjuk, hogy a különbségek továbbra is fennmaradtak, habár csökkentek és az országok hierarchikus csoportosítása ezen eltérések alapján is megvalósítható. A Cash flow kimutatás létjogosultságát a tőzsdei vállalkozások körében végzett részvényhozammal összehasonlító kutatások is igazolták. Az elemzések rámutattak, hogy a cash flow adatoknak egyedileg és a tárgyévi eredmény ismeretében járulékosan is információtöbbletük a részvényhozammal összefüggésben. A magyar Cash flow kimutatás szabályozás főbb vonalaiban összhangban van a többi ország nemzeti szabályzásával illetve a nemzetközi standardokkal, azonban a három említett területen (pénzbázis definiálása, kategorizálás, működési rész összeállítási módszere) némileg szigorúbb és merevebb a hazai jogszabály. A kutatás alapján javaslom a Cash flow kimutatásra kötelezettek körének átgondolását, amelyet a szűkítés irányába változtatnék, főként a jelentősebb hitelezői érdekhordozó megjelenésének hiánya esetében. A hazai kis terjedelmű jogszabályrész helyett a fejlett országokéhoz hasonlóan részletesebb és rugalmasabb szabályozást tartok követendőnek. Az IAS/IFRS-t alkalmazó magyar tőzsdei vállalkozások konszolidált beszámolóik Cash flow kimutatásai többségében már elérik a nyugat-európai cégek színvonalát. Az IASB-FASB közös projektjében jelenleg felülvizsgálat alatt állnak a pénzügyi beszámoló kimutatásai, amelynek keretében az egységes tagolás bevezetése szerepel a tervekben. A közgazdasági hármas tagoláshoz (működési, befektetési, finanszírozási) a Cash flow kimutatás áll a legközelebb, s úgy tűnik, hogy ehhez hasonló bontás alkalmazása a cél a mérlegnél és az eredménykimutatásnál is, amely a három kimutatás együttes értelmezését jelentősen megkönnyíthetné, így ez nagy előrelépés lehet a számvitelben.