Értékorientált kiegészítő beszámolás a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett társaságok körében [védés előtt] = Value Reporting-Praxis der an der Budapester Börse notierten Gesellschaften

Kivonat, rövid leírás

A vállalatok meglévő és potenciális tulajdonosai a befektetési döntéseikhez szükséges információk egy részét csak magától a vállalattól, konkrétan annak vezetésétől kaphatják meg. Ezen információs aszimmetria megszüntetése céljából a szakirodalom azt ajánlja, hogy a társaságok vezetésének a kötelezően előírt sokfajta (pl. számviteli, statisztikai, adózási, társadalombiztosítási stb.) beszámolón túli, önkéntes adatszolgáltatást kell nyújtaniuk a tulajdonosok felé. Ezt az ún. értékorientált kiegészítő beszámolást több részterületre szokták tagolni. A saját empirikus kutatásomhoz alapul vett modell a tulajdonosi megtérülés bemutatását, az értékteremtés számszerűsítését és a stratégiai előnyök jellemzését különbözteti meg egymástól. Disszertációmban ezt az önkéntes kiegészítő adatszolgáltatást és ennek három területét vizsgáltam meg a BÉT-en jegyzett társaságok körében. A tőzsdei társaságok esetében jellemzően elválik egymástól a tulajdonosok és a vezetők csoportja. Ez a más vállalakozásoknál tapasztalthoz képest még fontosabbá teszi a közöttük meglévő információs aszimmetria kezelését. Esetükben tehát még inkább elvárható az, hogy maradéktalanul és következetesen eleget tegyenek ezen önkéntes adatszolgáltatási kötelezettségüknek. S éppen ez a határozott elvárás áll nagyon éles ellentétben a jegyzett társaságok fel-tárt gyakorlatával. A tőzsdei cégek által nyilvánosságra hozott valamennyi jelentés és beszámoló, továbbá a hivatalos honlapok részletes vizsgálata alapján azt az eredményt kaptam, hogy az említett három önkéntes adatszolgáltatási terület egyikén sem hoznak nyilvánosságra megfelelő számú és minőségű kiegészítő információt a tulajdonosaik számára. Mintha nem vennék komolyan a tulajdonosaikat, és nem akarnák kielégíteni utóbbiak információigényét. A stratégiai előnyök leírásán belül kiemelt figyelmet szenteltem az ún. nem tárgyiasult erőforrások önkéntes bemutatásának. Ezen erőforrások (pl. a humán tőke, a jó hírnév, a jól szervezett működési folyamatok, az olcsó finanszírozási források stb.) növekvő jelentőségében egyetért a szakirodalom, és számos empirikus vizsgálat is igazolta fontosságukat. Az általam vizsgált sokaság erről sem látszott tudomást venni, többségük legalábbis nem hozta nyilvánosságra, hogy foglalkozna ezekkel az erőforrásokkal, s valamilyen módon mérné és értékelné ezeket. Miközben a tőzsdei társaságok többsége esetében azt tapasztaltam, hogy nem (vagy csak kis részben) tesznek eleget az értékorientált kiegészítő beszámolás követelményeinek, találtam négy olyan jegyzett vállalatot (ez az alapsokaság kevesebb, mint 10%-a), amelyek az önkéntes beszámolás mindhárom területén releváns és értékes információkkal látják el tulajdonosaikat. Ezen üdítő kivételek ellenére kutatásom azzal a megállapítással zárul tehát, hogy a vizsgált időszakban a tőzsdei társaságok többsége nem biztosította meglévő és leendő tulajdonosai számára azokat a kiegészítő információkat, amelyeket ők saját döntéseik megalapozásához a cégektől igényelnek.