A vállalati likviditáskezelés = Corporate liquidity management

Abstract

Már Keynes [1936] és Hicks [1967] is rámutatott arra, hogy a gazdasági szereplők azon szokását, hogy a más eszközökhöz képest alacsonyabb hozamú készpénzt tartanak, a pénz egy fontos tulajdonságával, a likviditással lehet magyarázni. A vállalati likviditás fenntartása egyrészt a készpénz, illetve likvid eszközök tartását, valamint e mellett a megfelelően rövid időn belüli forrásszerzés lehetőségének biztosítását jelenti. Másrészt, vállalati likviditáskezelés alatt a forgótőke-gazdálkodást és a forgótőke-finanszírozást is értjük, amely során biztosíthatja a vállalati pénzügyi vezető a folyamatos működés rövid távú pénzügyi feltételeit, vagyis a vállalat pillanatnyi fizetőképességét. A dolgozat három részből áll. A dolgozat első része az általánoson értelmezett vállalati likviditás és likviditáskezelés elméleti irodalmát foglalja össze, és a likviditáskezelés gyakorlati összetevőit ismerteti. Az első rész a következő két fejezet megalapozását szolgálja. Az ezt követő két fejezet tartalmazza a vállalati likviditáskezelés egy-egy részterületén készített kutatásaimat. A második részben azt vizsgálom, hogy amennyiben a pénzügyi nehézségeknek költségei vannak, akkor a vállalati likviditáskezelés hogyan hat a tulajdonosi értékre valamint a hitelek értékére. Teremt-e értéket, és ha igen, miért? Milyen mechanizmuson keresztül ragadható meg az értékközvetítés? Mi történik akkor, ha a vállalat nem képes ellenállni a likviditási sokkoknak és nem fizeti hitelkötelezettségeit? Mik a mulasztás következményei? Adott névértékű hitel piaci értéke jól tükrözi a hitel kockázatosságát. A likviditáskezelés értékteremtő- és romboló szerepét dinamikus hitelszerződési modell segítségével elemzem, a megközelítési mód lehetőség ad a következmények számszerűsítésére is. A dolgozat legfőbb eredményeit a harmadik rész tartalmazza, amely a vállalati likviditás egy szűkebb területére, a készpénzgazdálkodásra koncentrál. Az empirikus vizsgálat során egy hálózatos iparágban működő nagyvállalat pénzgazdálkodási rendszerét vizsgálom. Az elemzésnek három központi kérdése van. Az első kérdésben a hálózat alkotóelemeinek tekinthető üzleti egységek optimális és megfigyelt pénzgazdálkodási stratégiájára vagyok kíváncsi. A második kérdés az, hogy vannak-e jellegzetes típusok az egyes egységek készpénz-gazdálkodása között, és csoportosíthatók-e. A harmadik kérdés arra vonatkozik, hogy ha az egyes üzleti egységek készpénz-gazdálkodási szokása megváltozna, hogyan változna a vállalat aggregált likviditási pozíciója, valamint készpénzállománya.