Felsővezetők diszpozición keresztül módosítható a gazdálkodási gyakorlat - újraszocializáció révén az implicit öko-fenntarthatóság felé = Business Practice can be Changed via the Dispositions of Executives: Re-socialization towards Implicit Eco-sustainability

Kivonat, rövid leírás

Dolgozatom feltételezése szerint – racionális tényezők mellett – a management diszpozíciói ugyancsak döntő befolyással bírnak a gazdálkodási döntésekre, ezért a vezetők gondolkodásmódjának és magatartási beállítottságainak (a 'habitus'-uknak) a társadalmi beavatkozás célpontjává kell válniuk olyankor, ha fontos társadalmi változások a gazdálkodási gyakorlattól függenek. Felvázoltam egy intézményesített re-szocializációs keretet a felsővezetői szubkultúra befolyásolására (és ezt CSR jellegű intézkedésként vetem fel). Az ipar öko-érzékenységét és -tudatosságát a dolgozatom társadalmi ügyként kezeli. Néhány narratív interjú segítségével kutattam a diszpozíciós logika (a bourdieu-i habitus) jelenlétét és működését a vezetői gyakorlatban. | A kutatásomban vizsgált alapállítás a felsővezetők diszpozícióinak gyakorlatot alakító hatására vonatkozik. Pierre Bourdieu-t követve: a diszpozíciók – a magatartás és fogalomalkotás ezen sztereotípiái – közösségi jelenségek, a kollektív magatartás alkotói, és rendszerként (habitus-ként) működnek. Itt a diszpozíciós logika a kollektív gyakorlat egyenértékű mozgatójaként és irányítójaként játszik szerepet a tudatos mérlegelés logikája mellett. A szociológia számára megfogható szabályosságok így a gazdálkodási valóság egyenértékű leíróiként tűnnek fel a főáramú gazdasági tudományok által preferált szabályokon túl. Ilyen szabályosságok a diszpozíciók, valamint a közösség története és élményei. Narratív interjúkkal próbáltam tetten érni a gyakorlat működési logikájához tartozó diszpozíciókat öt vezető szervezeti valóságról mesélt történeteiben. | Értekezésem másik vizsgált állítása a diszpozíciók befolyásolására vonatkozik, a szervezeten kívülről való manipulálhatóságukra. Normatív jellegű felvetésként fogalmaztam meg, hogy ha a vállalati magatartás orientálásában jelentős hatással bírnak a felsővezetők diszpozíció, akkor indokolt, hogy maguk is célpontjává váljanak azoknak az intézkedéseknek, amelyek a vállalatuk társadalmi és ökológiai felelősségének fejlesztésére irányulnak. Ilyen intézkedés lehet a felsővezetői szubkultúra olyan speciális intézményeinek kialakítása, ahol a közösségi környezet és események az új diszpozíciók adoptálását segítik elő. | Fogalmi rendszerem részben Bourdieu 'gazdasági habitus'- szal foglalkozó egyik utolsó művét követi, felhasználva a (korábbi elméleteitől sem független) 'practice turn' szervezetkutatási áramlat megközelítését. Szemléletem kialakulására hatott Baudrillard és Deirdre McCloskey is (utóbbi szerint a kapitalizmus működőképessége mindig is személyes, társadalmi és kulturális erényekkel megáldott aktorokat kívánt meg). Egyes interpretációimat más autoritásokkal támasztom alá: Keynes, Mintzberg, Schein vagy Chia. | Aktuális fogalmakkal operálva felhasználok egy nézetet, miszerint a vállalatok társadalmi felelősségvállalása (CSR) a corporate governance (vállalati irányítás, ellenőrzés) kiterjesztett modelljeként tekinthető, miáltal felmerül az ügygondnoki felelősség fogalma, és vele a tulajdonosok ügyén felül a társadalmi ügyekről úgyszintén ilyen bizalmi szolgálat stílusában gondoskodó vezetők képe – hiszen a vállalatuk társadalmi és ökológiai ügyekben ugyancsak evidensen érintett. Következtetésem, hogy a vezetők szakmai identitásának és gyakorlatbeli ügynökségének beépült részévé kell válnia az ökológiai felelősségnek is – mégpedig gondnoki beállítódásként. A szükségletkielégítés teológiáján túllépet társadalomban a vezetői szubkultúra ennek megfelelő alkalmazkodása történelmi fejlődés útján zajlik, de az ökológiai krízissel indokolható gyorsított eljárás érdekében felmerülhet a társadalmi felelősségüket szocializáló új intézmények szerepe (mint 'irányított re-szocializáció'). | A vezetők kiegészítő szocializálásának kérdéséhez adalékként szolgálhatnak az empíriámban született eredmények a vezetői maszk, karakter, azaz a szakmai és személyes identitás témájában. /// My thesis assumes that – in addition to rational factors – the dispositions of management also decisively affect business decisions, and thus business executives' mindset and behavioral patterns (their 'habitus') should be the target of the influence of society whenever societally important changes depend on current business practice. I outlined an institutionalized framework of re-socialization to influence the CEO subculture (and suggest it as part of the CSR agenda). The ecological sensitivity and awareness of industry are treated as a societal issue in the thesis. I have carried out research into the presence and functioning of dispositional logic (the Bourdieusian habitus) in managerial practice with the help of a few narrative interviews. | The basic statement analyzed is how the dispositions of senior management form and guide practice. Following Pierre Bourdieu: dispositions – these stereotypes of behavior and comprehension – are collective phenomena, the components of collective behavior and they function as a system (as habitus). The logic of dispositions and the logic of rational calculation (deliberation) appear as equally important driving forces behind collective practice. Thus the regularities that are feasible for sociology – beyond the rules preferred by mainstream economic science – seem to describe business reality equally well. These regularities are the dispositions, as well as the history and the experiences of a community. I have used narrative interviews to detect (interpret) dispositions belonging to the logic of practice in the stories five business executives told about their organizational lifeworld. | The second statement analyzed in the dissertation concerns ways of influencing dispositions and manipulating them from outside of the organizations. I have formulated a normative idea that if the dispositions of executives have a significant impact on the orientation of corporate behavior, then they themselves should become the targets of policies focusing on the development of the social and environmental responsibility of their companies. I have suggested establishing super-organizational institutions for the executive subculture where the collective environment and events help the adoption of new dispositions. | My concepts partly follow one of Bourdieu's last books dealing with 'economic habitus' and I used the practice-based approach in organizational studies too. My own approach has also been affected by Baudrillard and Deirdre McCloskey (in her view, the effectiveness of capitalism has always needed actors granted with personal, social and cultural virtues). Some of my interpretations appeal to other authorities: Keynes, Mintzberg, Schein or Chia. | As regards current popular concepts, I used a view in which corporate social responsibility (CSR) appears as an extended model of corporate governance. Therefore, the notion of fiduciary duty fits into the picture, with the vision of the executives who – besides the duties owed to the owners – take care of social matters in this particular style of trusted service, given that their company is a party evidently involved in the issues of society and ecology. I conclude that ecological responsibility has to become an embedded part of executives' professional identities and their practical agency – as a disposition of stewardship. In a society leaving the economic theology of needs behind, the adequate adaptation of the executive subculture develops historically, but if the ecological crisis makes an expedited procedure reasonable, the role of new institutions to socialize their social responsibilities may come into the foreground ('guided re-socialization'). | The question of auxiliary socialization of senior managers may further be complemented with the theme of executives' mask or character, that is, of professional and personal identity, which theme is touched upon in the empirical material.