Laskagomba fajtaspecifikus termesztéstechnikájának fejlesztése = Development of oyster mushroom variety-specific growing technology

Kivonat, rövid leírás

Mára már az új technológiai és gazdasági problémák hatásaként a korábbi szakmai ismeretek modernizálására van szükség a laskagomba termesztésben. Többek között elterjedtté vált a hibridek termesztése, a megbízható magyar nemesítésű HK35 fajta mellett egyre több új hibrid jelenik meg. Elkerülhetetlen a modern, teljesen szabályozott légterű termesztő berendezések használata a stabil, a piac igényeit megfelelően kiszolgáló gombatermesztés érdekében. Mindezek hatására szükségessé vált az eddig fajszinten vizsgált környezeti tényezők fajtaszintű vizsgálata a fajtaspecifikus termesztéstechnológia megalapozása érdekében. A kutatási munkám célja éppen ezért a jelenleg az árutermelő gombatermesztésben használt késői laskagomba (Pleurotus ostreatus) hibridek termesztéstechnológiáinak vizsgálata, és a fajtaspecifikus technológia kialakítása az optimalizálás, a hatékonyság fokozása érdekében. Munkám során primer adatgyűjtéssel felmértem a legnagyobb laskagomba termelői kör szerkezetét, megállapítottam a jellemző üzemméretet, a termesztő berendezések korszerűségét és az alkalmazott termesztéstechnológia főbb paramétereit. A HK35, 357 és P70 hibridek esetében laboratóriumi és kisléptékű üzemi kísérletekben vizsgáltam az átszövetési hőmérséklet változásának a micélium növekedésre és a terméshozamra gyakorolt hatását; az összefüggést az átszövetés időtartama és a terméshozam között; a termőrefordítási hőmérséklet terméshozamra gyakorolt hatását; a tápközeg kémhatásának változását a vegetatív növekedés során és az összefüggést a kalap növekedés és a hőmérséklet változása között. Megvizsgáltam néhány környezeti tényező (pH, hőmérséklet, só-tűrés és rézion érzékenység) hatását a beteg laskagomba termőtestből izolált Pseudomonas fajok szaporodására. A vizsgálatok során kapott eredmények alapján leírtam az általam vizsgált három hibrid fajtaspecifikus termesztéstechnológiái közötti különbségeket, amelyek a következők: A HK35 hibridnél az átszövetés során a termesztőközegben mért hőmérséklet beállításához a 25 ̊C az irányadó, az időtartam 20-26 nap között van. Gazdasági szempontból a rövidebb inkubációs hőmérséklet a kedvezőbb, ezért a költséghatékonyság figyelembe vételével a 20 nap az ajánlott időtartam. A termőrefordítási hőmérséklet optimuma a 16 ̊C, de figyelembe kell venni azt, hogy ennél már 3 ̊C-kal alacsonyabb hőmérséklet 30-50%-kal csökkenti a terméshozamot. A 357 hibrid esetében az átszövetés hőmérsékleti optimuma 25 ̊C, viszont ez a hibrid érzékenyen reagál a termesztőközeg hőmérsékletének növekedésére és már 31 ̊C-nál a hozam 50%-kal csökken. Az átszövetés időtartamánál fontos, hogy minimálisan érje el a 20 napot, azonban az optimális időtartam 26-29 naphoz áll közelebb. A termőrefordítási hőmérséklet optimuma 19 ˚C, de még elfogadható eredményt ad a 22 ˚C-os termőrefordítás is. A P70 hibrid átszövetési hőmérsékletének optimuma a 22-25 ̊C, az időtartam pedig a HK35 hibridhez hasonlóan feltétlenül érje el a 20 napot, de ne haladja meg a 26 napot. Gazdasági szempontok figyelembevételével javasolom a 20 nap intervallumot. A termőrefordítás optimális hőmérséklete a 13 ̊C, azonban 19 ̊C-ig a termésmennyiség nem, csak a minőség csökken. A vizsgálatok alapján javaslom a hibridek szezonális alkalmazását. A HK35 hibrid jól termeszthető a tavaszi-őszi átmeneti időjárási viszonyok mellett, a 357 hibrid viszont a HK35 hibridnél jobban alkalmazkodik a nyári melegebb termesztési viszonyokhoz. A P70 kifejezetten téli fajta, mivel mind az átszövetés, mind a termőrefordítás során az alacsonyabb hőmérsékleteket igényli. Az eltérések és ezek a terméshozamra gyakorolt hatása miatt javaslom, hogy az általános laskagomba termesztési technológia helyett, figyelembe véve a fajták eltérő környezeti igényeit, a termelők alkalmazzanak fajtaspecifikus technológiát a hozamfokozás érdekében.