Statisztikai eljárások alkalmazása az ellenőrzésben, különös tekintettel a pénzügyi ellenőrzésre = Statistical methods in auditing, with special regard to financial audits

Kivonat, rövid leírás

Az emberi társadalom kialakulása egyet jelentett a szervezetek létrehozatalával. Kezdetben ez ugyan nem részvénytársaságokat vagy minisztériumokat jelentett, de a közösségi akarat ki-alakítása és érvényesítése mindig is együtt járt bizonyos feladat- és hatásköröknek a társada-lom egyes tagjainál való koncentrálódásával. A szervezetek működése természetszerűleg kockázatokat hordoz magában: olyan események bekövetkezési lehetőségét, amelyek megvalósulása hátráltathatja, korlátozhatja, vagy meg-akadályozhatja azon célok elérését, melyek elérésére a szervezetet létrehozták. Tömeges méretekben az újkor hajnalán kezdték a kockázatokat csökkenteni azáltal, hogy a szervezetet szabályok szerinti működésre késztették. Ez együtt járt a munkafolyamatok pontos leírásával, automatizmusok létrehozásával, az emberi munka gépiessé válásával, és később gépekkel való kiváltásával. Bizonyos szervezeti nagyság felett a szervezeti működés feladat-delegálások láncolatával ír-ható le legjobban, a feladat-delegálás azonban együtt jár – az elméleti közgazdaságtanban elég alaposan kielemzett – megbízó-ügynök probléma kiteljesedésével is. Pont emiatt minden vezető elemi érdeke, hogy a lehető legtöbb információnak jusson a birtokába, például úgy, hogy megköveteli a folyamatok dokumentálását. A szervezeti működésnek ezt a jellegzetességét nevezi a köznapi szóhasználat bürokráciának. Hiába működhetne jól egy szervezet ezek hiányában is, egy vezető sem engedheti meg magának a bizonyosság hiányát. Az a tény, hogy a szervezeti működés minőségével, annak eredményeinek megfelelőségével kapcsolatosan gyakorlatilag senki nem rendelkezik tökéletes információval, egy új szakmát hozott létre, az auditálást. Az auditálás célja bizonyosság nyújtása egy állítás valódiságáról. Az audit tevékenység kicsit más értelmet nyer a közgazdasági modellek többségében. Azon modellek jelentős részénél, amelyekben nincs teljes információ, például információs aszimmetria miatt, általában létezik egy olyan almodell, aminek a nevében megjelenik a „with auditing” kitétel. Ezekben a modellekben az auditálás általában arról szól, hogy a megrendelő bizonyos díj ellenében biztos információhoz jut, és kevesebb az olyan (bayesi) modell, ahol a díjfizetés csak részben, valamilyen posterior valószínűségen keresztül csökkenti a bizonytalanságot, ahogyan azt egy valós audit is teszi. Az „igazolandó” állítás típusa alapján különféle auditokról beszélhetünk, de ezek legtöbbje valamilyen módon a szervezet gazdálkodásával van összefüggésben. A hazai terminológia ennek következtében (kiterjesztő értelemben) könyvvizsgálatnak hívja az audit tevékenységet, noha az a lehetséges auditoknak csak egy (de vitathatatlanul legnagyobb) csoportját jelenti. Az audit lefolytatásakor az auditornak választania kell a szóba jöhető ellenőrzési eljárásokból, és ezeknek megfelelően lefolytatnia az ellenőrzést. A könyvvizsgálatban jelenleg elterjedt eljárások nem képesek megalapozottan számszerűsíteni a kockázatok nagy részét. Noha az általánosan használt elemző eljárások és a szubjektív szempontok alapján kiválasztott tételek vizsgálata rengeteg hasznos információval szolgálhat, a statisztikai mintavételi módszerek alkalmazásával sokkal jobban mérhetővé válik a téves auditori vélemény kiadásának kockáza- ta. Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi években egyre inkább teret nyertek a valószínűségi mintán alapuló eljárások. A valószínűségi mintán alapuló eljárások egyik legfontosabb jó tulajdonsága, hogy számsze-rűsíthetővé válik az átváltás („trade-off”) a könyvvizsgálati munkaráfordítás, a kijelentések megbízhatósága, illetve a kijelentések pontossága között, legalábbis akkor, ha a munkaráfor-dítást a mintamérettel (az ellenőrzendő tételek számával), a megbízhatóságot pedig a konfi-denciaszinttel mérjük, és eltekintünk a nem mintavételi hibák lehetőségétől. Az átváltások számszerűsítése teszi lehetővé az optimális munkaráfordítás meghatározását. A kutatásom tárgya ennek megfelelően leszűkül egy olyan ellenőrzési részterületre, aminek fejlesztése álláspontom szerint leginkább növelheti az ellenőrzések hatékonyságát, akár hazai, akár világviszonylatban nézzük. Ez a részterület pedig nem más, mint az angolul „audit sampling”-nek nevezett tudományterület. Az értekezés célja feltérképezni, egységes szerke-zetbe foglalni, és végül a lehetőségekhez mérten statisztikailag-matematikailag is alátámasz-tani mindazon elemző, mintavételi és minta-kiértékelési eljárásokat, amelyek az egyes vizsgá-lati célokkal összefüggésben szóba jöhetnek, és korunk ellenőrzési gyakorlatában elterjedtek. Ennek érdekében először „lefordítom” a statisztika és a valószínűségszámítás nyelvére a gya-korlatban előforduló lényegesebb eljárásokat, majd ezt követően a rendelkezésre álló matema-tikai-statisztikai eszköztár segítségével megvizsgálom, mennyire megalapozottak. E fő cél mellett a dolgozatnak célja még a túlmisztifikált, vagy „szokásjogon” alapuló gyakorlati eljá-rások „objektív” értékelése, továbbá – lehetőség szerint – új ellenőrzési módszerek kidolgozá-sa, más tudományterületekről származó módszerek adaptálása az ellenőrzésre, valamint a meglévő módszerek továbbfejlesztése.