A munkaügyi mediáció eredményessége és fogadtatása a szociális partnerek szemszögéből = The effectiveness and reception of labour mediation from the point of view of social partners

Abstract

A magyar munkaügyi kapcsolatok világában időszerű kérdés megválaszolására vállalkozik jelen dolgozat: Miért alacsony egy poszt-kommunista országban a Nyugaton bevált és sikeres munkaügyi közvetítést a kollektív vitarendezés területén alkalmazó kvázi állami intézmény igénybevétele? A szociális partnerek szemében nem túl népszerű, tizenharmadik éve működő Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat munkaügyi közvetítéseinek száma alig éri el a százat. A fenti kérdés megválaszolásához, valamint a munkaügyi vitákban testet öltő konfliktusok jelenségének, illetve kezelésének magyarázatához szükséges mértékű multi-diszciplináris (pl.: gazdaságszociológiai) megközelítés segítségével a szociális partnerek, illetve a szakszervezetek életében a mediáció igénybevételét potenciálisan befolyásoló (akadályozó, illetve elősegítő) tényezők feltárására és számos hipotézis megfogalmazására került sor. Ennek megfelelően az empirikus megközelítés is többrétű volt. Egyfelől részletesen foglalkoztam a mezo- és konföderációs szinten működő érdekképviselők, a közvetítők és néhány, az MKDSZ hatókörébe tartozó vállalat szereplőinek az intézmény működésével, valamint a mediációval kapcsolatos reflexióival, interjúk, kérdőívek és esettanulmányok segítségével kapott információk alapján. Másfelől a konfliktuskezelési stratégiák gyakoriságát jelző direkt akciók, ezen belül a sztrájkok, a peres és nem peres eljárások, a kollektív szerződések és természetesen a közvetítések vonatkozó statisztikáinak analízisére is sor került. Az eredmények azt mutatják, hogy meglehetősen összetett tényezőhalmazról van szó. A mediátor személyéhez társított téves sztereotípiáktól kezdve, a vitás felek közötti kommunikáció minőségén és a szakszervezet alkuerején át a tagok szolidaritásáig vagy annak hiányáig nagyon sok elem önmagában és együttesen is meghatározza, hogy a vitában segítségül hívják-e a mediációt. Mindazonáltal bebizonyosodott, hogy a potenciálisan kezelhető vitákhoz képest ténylegesen alacsony az esetszám és ez a jelenség problémaként definiálható.