Az osztalékpolitika vizsgálata Magyarországon = Examining the Dividend Policy in Hungary

Kivonat, rövid leírás

Dolgozatom az osztalékpolitikának, közelebbről a magyarországi vállalatok osztalékpolitikai sajátosságainak szentelem. A szakirodalomban nincsen egységes felfogás arról, mit értsünk osztalékpolitikán. Én a dolgozatomban egy olyan, tág értelmezést fogok használni, amely a saját tőke szerkezetére vonatkozó összes döntést magában foglalja. A szakirodalomban szereplő vizsgálatok ugyanakkor jórészt csak az eredmény felosztásának vagy újrabefektetésének dilemmáját vizsgálják különböző keretek között. Empírikus vizsgálataimnál én is csak erre a szűkített kérdésre koncentrálok: a magyarországi vállalatok készpénzes osztalékfizetési sajátosságaira milyen tényezők hatnak. A vizsgálandó vállalatok körét, a mintát a Budapesti Értéktőzsdén szereplő, és azok közül is a hosszú időn át a parketten lévő, megfelelő forgalmi adatokat szolgáltató vállalatokra kellett szűkítenem. Hipotéziseim azzal foglalkoznak, hogy kimutathatóak-e a piaci körülmények hatásai a magyar vállalatok osztalékpolitikájára. A befektetők, illetve a befektetőik érdekeit szem előtt tartó vállalatok ugyanúgy évente forint-tízmilliárdok sorsáról döntenek, amikor meghatározzák éves osztalékpolitikai döntésüket. A részvényeseik által fizetendő adó, a vállalati befektetési lehetőségek, a részvényesek pszichológiai megszokásai, a nem-várt osztaléknagyságra érkező piaci reakciók mind-mind befolyásolják az árfolyamváltozásokon keresztül részvényeseik vagyonát is. Vizsgálataimban a nemzetközi szakirodalommal egyező eredményekre jutottam. Statisztikai vizsgálataim alapján megállapítható, hogy a magyar vállalatok bétája és osztalékfizetési sajátosságai között kapcsolat található. Többféle módszer alapján is úgy tűnik, hogy a kisebb kockázatú (azaz ismét a növekedésre kevésbé képes) vállalatok fizetik a nagyobb osztalékot, de megállapításunk szerint ezt az osztalékpolitikai különbséget az expanzív szakaszokban lehet kimutatni. Egy másik, de az előzővel összefüggő vizsgálati irány alapján a vizsgált vállalatok osztalékpolitikáját gyökeresen befolyásolja ágazathoz való tartozásuk – megállapítható, hogy az érettebb, növekedési lehetőségekkel kevésbé rendelkező iparágak vállalatai nagyobb osztalékot fizetnek. Úgy tűnik, hogy a vállalatok hosszú távú növekedése nem a tankönyvi sémákat tükrözi: az alacsonyabb osztalékhozamot nem kompenzálták magasabb növekedéssel, illetve a befektetők a részvények értékelésénél nagy súllyal vették figyelembe az osztalékhozamot. A dolgozat befejező részében az adóelkerülés elméleti lehetőségeivel és magyar gyakorlatával foglalkoztam. Úgy tűnik, időről időre az adórendszer aszimmetrikus szabályozása lehetővé teszi, hogy a különböző részvényesi csoportok arbitrázzsal eltüntessék osztalék- (és/vagy árfolyamnyereség-) adójuk jelentős részét. A gyakorlati tesztek megmutatták, hogy az adóarbitrázsra jelentős teret engedő években az osztalékfizetés környékén számos vállalat részvényforgalma szignifikánsan emelkedett, ami az adóelkerülő kereskedés létét igazolja. A dolgozat legkézzelfoghatóbb gyakorlati eredményeit az adókikerülés elvi lehetőségét megmutató 10. fejezet, valamint az adókikerülés tényét statisztikai úton is bizonyító 11. fejezet adja. Ez alapján úgy tűnik, hogy időre időre a szabályozó hatóság megpróbálja a befektetők adókikerülő játszmáinak terét a minimálisra csökkenteni, de utána a szabályozás későbbi, más szempontokat szem előtt tartó változtatásai rendre újra lehetővé teszik a különböző adókulcsú befektetők arbitrázs-tevékenységét. Az empirikus eredmények megmutatták, hogy ezek a tökéletlenségek nem pusztán elvi lehetőségek, hanem a szereplők ténylegesen ki is használják azokat. A teszteredmények megmutatták, hogy az osztalékfizetés környékén szignifikáns a forgalomnövekedés, azaz a dinamikus adóelkerülő stratégiát nagyléptékben folytatják a magyar piaci szereplők.