Foglalkoztatási stratégiák Hargita megyében

Kivonat, rövid leírás

Az elmúlt fél évszázadban számos vizsgálat született az információ munkaerő-piacon játszott kiemelkedő szerepéről. A kutatások azt igazolják, hogy ebben az információátvitelben a személyes kapcsolathálóknak igen jelentős szerepe van. A kutatások döntő többsége a munkavállalói oldalt vizsgálta, így a munkaadók toborzási viselkedéséről jóval kevesebbet tudunk. Még ennél is ritkábbak a kapcsolt, munkaadó-munkavállaló típusú, reprezentatív mintákon készült adatfelvételek, hiszen ezek rendkívül energiaigényesek és költségesek. Mivel egy ilyen jellegű vizsgálat túllép egy egyéni kutatás keretein, dolgozatomban három értelmező esettanulmány alapján próbáltam megragadni az alkalmazási és munkahely-keresési stratégiák lényegi jellemzőit. A kutatás helyszíne - egy székelyföldi kisvárosokból és vonzáskörzetükből álló romániai megye - kiváló terepet nyújtott erre, hiszen egy olyan térség, amelyben a gazdasági fejlődés a formális csatornák (a legmegfelelőbb jelentkező megtalálása) irányába mutat, viszont az intézményekbe vetett bizalom szintje igen alacsony, így a kapcsolathálók szerepe felértékelődik. Mindhárom vizsgált szervezet közepes méretű magánvállalkozás, amely a megyére jellemző ipari (építő-, készruha és fafeldolgozó ipari) tevékenységet folytat. Az esettanulmányokon belül a háromszögelés elvét hasznosítottam: a félstrukturált mélyinterjú (alapvető módszer), a kérdőív és a dokumentumelemzés módszereit ötvöztem. A nemzetközi és térségi szakirodalomra támaszkodó legfontosabb kutatási kérdésem az informális csatornák munkaerő-piaci hasznosítására vonatkozott. A munkavállalói oldal mindhárom szervezetnél az informális munkahely-keresési csatornák elterjedtségét hangsúlyozza, ez az arány 54-77% közötti érték a jelenlegi munkahely, 45-67% közötti érték az ezt megelőző általános álláskeresési módszerekre vonatkozóan. A munkaadói oldal két szervezet esetében szintén az informális toborzás elsődlegességét hangsúlyozza, az egyik szervezetnél pedig egy formális toborzási csatorna (újsághirdetés) van előtérben. Munkaadói szempontból az informális módszerek használatának legfőbb előnye az ilyen módon toborzottak minőségében rejlik, az anyagi megfontolások nagyon keveset számítanak. Az informális csatornák használatát két vállalkozás esetében a munkaadó rendelkezésre álló igen széles kapcsolathálók jól motiválják. Ezért is van az, hogy ezeknél a vállalkozásoknál passzív toborzás folyik. Ugyanakkor a textilipari vállalkozásnál is elég jelentősek a leghasznosabbnak bizonyuló szakmai kapcsolathálók, ezért a szervezetek toborzási gyakorlatában megfigyelhető jelentős különbséget csak a kapcsolati tőke nagysága felőli érvelés nem indokolja. Bár empirikusan nem egyértelműen (csak közvetett módon) mutatható ki az esettanulmányokból, az aktív vagy passzív toborzást a vállalkozások által nyújtott bérek, az állásbiztonság, valamint a munkaadók személyisége és a munkahelyi légkör is magyarázhatja. A vizsgált szervezeteknél a több csatornán keresztüli aktív toborzás nem jár nagyobb munkaadói elégedettséggel. Munkavállalói részről sem jellemző a több keresési csatorna együttes használata, ezért úgy tűnik, hogy a nagyon alapos keresés sem a munkaadó, sem a munkavállaló részéről nem egy kifizetődő cselekvés. Az informális hálózatokon belül mindhárom vállalkozás a gyenge kötések erejét hangsúlyozza: a munkahelytalálásban és toborzásban a legnagyobb szerepe a szakmai kapcsolatoknak van. A szakmai kapcsolathálók tekintetében két vállalkozásnál a munkaadók, egynél pedig a jelenlegi munkavállalók bizonyultak hatékonyabbaknak a toborzásban, tehát a munkavállalói beajánlások módszere nem a leggyakoribb informális toborzási módszer.