Magyarország biztonsági portréja a dokumentumok tükrében. A Varsói Szerződés időszakától a NATO tagságig.

Abstract

A hidegháborút követően mind az euroatlanti integrációs szervezetek, mind pedig a rendszerváltó országok új helyzetbe kerültek. A NATO a Varsói Szerződés szervezetének felbomlását követően új helyét kereste Európában és a világban – hasonlóan tettek a volt szocialista országok, köztük Magyarország is. A dolgozat a helykeresés komplex folyamatából a biztonsági kép formálódását tekinti központi témának, s Magyarország NATO csatlakozását vizsgálja, mégpedig egy sajátos, konstruktivista felfogás szemszögéből, ötvözve azt a diskurzuselemzés módszertanával. Az értekezés a VSZ tagság időszakától indul, a szervezet felépítését, működését megvilágítva, benne a magyar részvételen keresztül felvillanó portrét is felvázolja. Áttekintésre került a kilencvenes évek kiútkeresése, és identitás keresése, majd az elfogadott biztonsági alapelvek elemzése, az azt megelőző vita. A kilencvenes évek elején, a rendszerváltás hajnalán már felmerültek az ország biztonságával kapcsolatos problémák. Különböző elképzelések láttak napvilágot, a Varsói Szerződés és a NATO egyidejű megszüntetésétől a semlegességig. Magyarország érzékelte, hogy a korábban létező biztonság-felfogás már nem értelmezhető, azonban az euroatlanti szervezetek még nem álltak készen az új tagok befogadására. 1993-ra születtek meg a biztonságpolitikai alapelvek, amelyeknek megfogalmazását hosszú előkészítő folyamat előzte meg. Az alapelvekkel kapcsolatos vitákban az is tükröződött, hogy a hidegháborús beidegződések még erősen éltek, nehezítve a biztonság nyugati típusú értelmezésének teljes átvételét. A NATO – miután léte újra legitimálódni látszott - megpróbálta megmutatni a volt szocialista országok számára a szervezeten belüli különböző fogalom-értelmezéseket, folyamatokat, tervezést, együttműködési normákat, segítve azok demokratikus átalakulását, azonban mindezt még a konkrét tagság felvetése előtt. Ennek egyik fontos állomása volt a Partnerség a békéért dokumentum, amelyet vizsgál a dolgozat. Később a NATO-tagság perspektívája, valamint a Magyarország déli határainál dúló délszláv válság hozzájárult ahhoz, hogy a magyar biztonsági kép, és felfogás megváltozzon, korábban nem képviselt normákat is integráljon az ország a biztonsági alapelvekbe. A 2001. szeptember 11-ei események kapcsán a NATO újból változott, a terrorizmus elleni harc kiemelkedő fontosságot kapott. Megkíséreljük megmutatni, hogy ennek hozománya mennyire mutatkozik meg a 2002-es és 2004-es magyar nemzeti biztonsági stratégiában. Mindezen célokat dokumentumok tükrében szeretné vizsgálni a szerző.