The role of design in future-proof tourism destinations Positioning and narrating a micro-Danube region

Kivonat, rövid leírás

Ez a disszertáció két területet egyesít: a Turizmust és a Dizájnt. Az összevezetés domináns fogalmi gerincét az a tanulási folyamat képezi, amely mindkét területen jelen van. Az olyan új desztinációk számára, mint például az Ipolymente, amelyeket még nem hoztak létre, és amelyek földrajzi elhelyezkedésükből adódóan nem fejleszthetők a hagyományos közigazgatási keretek között, a TLA, mint turisztikai tanulási terület szervezeti modell kínálkozik. A dizájn mindezt a dizájn-gondolkodás eszközeivel tudja támogatni. A tanulás, mint a turizmus és a dizájn közös metszéspontja, pozícionálhatja a helyet egy releváns termékportfólióval, valamint a jövőben kidolgozandó korábbi és meglévő narratívákon nyugvó márkaépítés révén. Különleges ebben a tudományos értekezésben, hogy ábrái segítségével teret enged a tudomány-vizualizációnak. Néhány kísérlet történt már a tárgyalt kistérség turisztikai potenciáljának feltárására. Földrajzi sokszínűsége ellenére kissé elmaradott és ismeretlen a Dunakanyar árnyékában, de érdekesek a magyar nyelvben és szokásokban gyökerező kulturális kapcsolatai a mai határon átívelő megközelíthetősége miatt. Ez a két körülmény továbbra is inspirálja a régióban élőket, a fejlesztéséről gondolkodókat és e tanulmány szerzőjét. Az értekezést jegyző szakember a kutatási kérdésköröket egy hármas vezérfonalra húzza fel a turizmus eredő mozgatórugójának számító felfedezésben rejlő tanulási folyamat és a design kontextusában. A kutatás három stratégiai problématerületre összpontosít, és követi az univerzális tanulási tervezésből származó kifejezés—reprezentáció—bevonás fogalmi gerincét: • 1. kutatási problémakör, Kifejezés: többféle kifejezési és cselekvési eszköz; • 2. kutatási problémakör, Reprezentáció: a reprezentáció többféle eszköze; • 3. kutatási problémakör, Bevonás: a bevonás többféle módja. A megértésen, értelmezésen és narratívákon alapuló kutatás legjobb értékalapú eredményének elérése érdekében kvalitatív kutatási módszereket kerültek alkalmazásra. A szerző nem numerikus, leíró, magyarázó módszereket választott, mivel elsődleges célja a helyi jelentések, a desztináció természetének, valamint az adott jelenség (határon átnyúló) dinamikájának feltárása volt. A kiválasztott kvalitatív eszközök nem számszerűsíthető eredményt adnak, ugyanakkor a tervezés, a tapasztalatok, a mozgások, az értékláncok, a vendég- és fogadó társadalmak találkozásának tudományos vizsgálatát szolgálják egy holisztikusabb megközelítésen keresztül. A kutatás módszertanát a Duna-mentén dolgozó és élő desztinációmenedzsment és turisztikai szakemberekkel készített mélyinterjúk, valamint polgármesterek, üzletemberek, befektetők és más szereplők bevonásával, a mintaterületen folytatott vezetett, kreatív műhelymunkák adták. A szerző akadémiai értékelési szempontok tükrében foglalja össze patchwork-disszertációjának előnyeit. Következtetésként levezeti, hogy a design megalapozhatja egy földrajzilag közel sem homogén, szolgáltatásaiban nem kiegyensúlyozott régió láthatóságát, bemutatását, menedzselését azzal, hogy jelentésekben gazdag, átlátható és különbségekből fakadó egyenetlen szolgáltatásokat összefűzve, egy keretrendszert alkot. Az így kialakított desztináció olyan turisztikai termékcsokorral vagy szolgáltatás-struktúrával társítható, amely mind a motivációkat, mind a felelősséget tekintve, a minőségi szabadidő eltöltésén, a kalandon, a táji sokszínűségen és multimodalitáson alapul. Az érintettek, a helyi hatóságok és a fejlesztési szakemberek a jövőbeni turisztikai fejlesztéseket e keretrendszerben lefedett területen integrálhatják egy olyan összehasonlítható minősítési szisztémába, amely segít a látogatói és a szolgáltatói élményútvonalak tervezésben és kialakításban.