A negyedéves fogyasztás mérési és becslési lehetőségei

Kivonat, rövid leírás

A doktori értekezés arra keresi a választ, hogyan lehet a lehető legpontosabban mérni a nemzeti számlákban a negyedéves fogyasztás alakulását Magyarországon, ha nem állnak rendelkezésre a háztartási költségvetési és életkörülmény adatfelvétel adatai. A negyedéves fogyasztás kiemelt makrogazdasági mutató több okból is. Egyrészről a GDP felhasználás oldali megközelítésének egyik kiemelt tétele, másrészről a háztartások jólétének egyik fontos mutatója a jövedelem és a vagyon mellett. Ugyanakkor a hazai fogyasztás tartósság szerinti idősorai, különösen a tartós javakra fordított kiadások jól jelzik a konjunktúra alakulását. A fogyasztás részletesen tárgyalt terület a közgazdaságtanban. Az egyéni fogyasztói döntéseket számos tényező befolyásolja. A mikroökonómia megközelítésében a fogyasztás az egyén haszonmaximalizáló döntéseként jön létre, amely során a fogyasztót a racionalitás jellemzi. A viselkedési közgazdászok ezzel szemben úgy vélik, hogy számos más tényező is befolyásolja a fogyasztók döntéseit. Rávilágítanak arra, hogy a fogyasztás már egyéni szinten is bonyolult hatások eredőjeként alakul ki. A makroökonómiai megközelítések az aggregált fogyasztásra úgy tekintenek, mint ami a jövedelem, ill. a vagyon függvényeként határozódik meg. A viselkedési közgazdászok más befolyásoló tényezőket is nevesítenek. Amellett érvelnek, hogy különösen a tartós fogyasztási cikkek vásárlása nemcsak a vásárlási képességtől függ, hanem a vásárlási hajlandóságtól is. Ennek ismerete különösen fontos, mert ez jelenti az elméleti hátteret a bizalmi indikátorokat, ill. a Google adatokat felhasználó modellek számára. A nemzeti számlákban szereplő ún. hazai fogyasztás becslése nagy szakmai kihívást jelent. Számos EU tagországban ún. kínálati módszerrel végzik el a becslést, amely az éves termelés és fogyasztás közti struktúrára épül. A doktori értekezés ugyanakkor új megközelítést mutat be: a fogyasztás negyedéves becslését olyan gyorsbecslésnek tekinti, amely az éves adatok rendelkezésre állása után igazodik a nagyobb információs bázison alapuló becsült adathoz. Emiatt a dolgozat áttekinti az alkalmazható gyorsbecslési módszereket és ismerteti a felhasználható adatforrások körét. A kutatás igyekezett minél több adminisztratív, ill. kérdőíves adatforrást feltárni, hogy kialakítható legyen a modellbecslés optimális szintje. A doktori értekezés eredményei a következők: 1. Új, negyedéves fogyasztás becslési módszer kialakítása: A tartósság minden egyes kategóriáját (nem tartós, tartós, féltartós javakra, ill. szolgáltatásokra fordított kiadások) sikerült megfelelő részletezettséggel tovább bontani, és azokra indikátort tartalmazó ARIMA modelleket illeszteni. A kialakított alulról építkező, ún. bottom-up megközelítés megfelel a hivatalos statisztika követelményeinek, a nemzeti számlák céljainak. A hazai fogyasztás tartósság szerinti kategóriáinak alakulása HKÉF adatok hiányában is megbecsülhető, ugyanakkor a negyedéves becsült adatokban megnő a bizonytalanság. A bottom-up modellek az év egészére vonatkozó fogyasztást azonban jól, kis hibával becsülik. 2. A bottom-up modellek és a direkt modellek eredményeinek összevetése: A döntően kiskereskedelmi adatokat felhasználó direkt modellek, ill. a járulékbevallásból származó aggregált kereseti adatokat tartalmazó modellek a tartósság legtöbb kategóriájában rosszabbul teljesítenek a bottom-up modellekhez képest. A modellek eredményeképp kimutatható, hogy a kereseti adatok és a fogyasztás tartósság szerinti tételei között szoros összefüggés van. Ez a kapcsolat csak a féltartós termékek esetében egyidejű, a többi csoportban késleltetett viszony áll fenn. 3. A bankkártya adatok felhasználhatóságának vizsgálata a negyedéves becslés során: Az eredmények alapján a bankkártya adatok a bottom-up modellekhez képest felülbecsülik a hazai fogyasztás növekedési ütemét, amennyiben a fogyasztói árindexszel történik azok deflálása. Ugyanakkor a bankkártya adatok folyó áras értékei megfelelően, a bottom-up modellekhez képest nagyobb hibával jelzik előre a hazai fogyasztás folyó áras értékének alakulását. Az eredmények alapján úgy vélem, hogy sikerült a kutatási célt teljesítenem, és az eredményeim alapján a negyedéves fogyasztás becslés a további években is elvégezhető lesz.