Oroszország és a közép-ázsiai regionális energia-biztonsági komplexum = Russia and the Central Asian Regional Energy and Security Complex

Kivonat, rövid leírás

Az értekezés tudományos eredményei a következők: Az Oroszországgal és Közép-Ázsiával kapcsolatos elemzések során napjainkban divatos realista és neorealista elméletektől eltávolodva disszertációm a regionális biztonsági komplexum elmélet (Regional Security Complex Theory - RSCT) koncepciójának és összefüggéseinek alkalmazására épül. Ez több szempontból is a dolgozat hozzáadott értékének alapjául szolgál. Egyrészt, mivel az RSCT alapján legutóbb 2003-ban – azaz másfél évtizede – került sor átfogó elemzésre (Buzan és Waever) Közép-Ázsia kapcsán, ami több mint időszerűvé tette a regionális biztonsági komplexum elmélet térségre vonatkozó megállapításainak felülvizsgálatát és az azóta eltelt időszak eseményeinek elmélet alapján történő értékelését. Másrészt lehetőséget adott arra, hogy a mainstream elméletektől eltérő – a témával foglalkozó szakirodalom által mindez idáig szinte alig alkalmazott - megközelítés és szempontrendszer alapján vizsgáljam a XXI. században mind nagyobb stratégiai jelentőségre szert tevő földgáz kereskedelem politikai, gazdasági és fizikai aspektusait Oroszország és Közép-Ázsia vonatkozásában, új dimenziót nyitva ezáltal az RSCT alkalmazásának szektorális és földrajzi kombinációja terén. Ennek során bizonyítást nyert, hogy: A Szovjetunió felbomlását követően Oroszország több olyan nemzetközi szervezetet (FÉK, KBSzSz) felállítását szorgalmazta, amelynek célja az egykori tagköztársaságok közötti politikai és katonai integráció erősítése volt. Ennek ellenére Moszkva számára továbbra is a bilaterális együttműködés jelentette a Közép-Ázsia államaival fenntartott biztonsági és védelmi kooperáció elsődleges színterét. A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követő amerikai jelenlét Közép-Ázsiában közép és hosszú távon Oroszország regionális katonai-stratégiai pozíciójának megerősödéséhez vezetett. Amellett, hogy Moszkva felismerte, hogy a tálib rezsim által jelentett bizonytalansági tényező elhárítása saját érdekeit is szolgálja, sikeresen biztosította saját térségbeli katonai jelenlétének kiterjesztését. Kazahsztánban, Kirgizisztánban és Tádzsikisztánban több támaszpont esetében évtizedekre sikerült biztosítania az orosz csapatok jelenlétét. Közép-Ázsiában jelenleg hosszú időre biztosított az orosz csapatok jelenléte, és a térség államaival történő biztonsági-katonai együttműködés fokozásának köszönhetően Oroszország katonai-stratégiai pozíciói napjainkban erősebbek a régióban min a Szovjetunió felbomlása óta eltelt időben bármikor. A Szovjetunió felbomlását követően Közép-Ázsia előbb egy Oroszország körül szerveződő földgázipari szub-komplexummá, a 2000-es évek végétől kezdődően pedig egy olyan önálló komplexummá fejlődött, amelyben jelenleg orosz és kínai átfedés érvényesül. Ennek bekövetkeztéhez disszertációmban három tényező került azonosításra („A” Oroszországtól területén át nem haladó, nagy kapacitású új gáz export útvonal(ak) létrejötte. „B” Egyetlen állam se váljon a régió földgáz exportjának monopol tranzit országává vagy felvevőpiacává. „C” A régió országai a lehető legkisebb mértékben biztonságiasítsák a területükön áthaladó földgáz exportot.) amelyek mindegyike realizálódott az elmúlt két évtized során. Közép-Ázsia jelentős földgáz tartaléka és kitermelése ellenére rövid és középtávon nem fog meghatározó szerepet játszani a globális földgáz iránti kereslet kielégítése terén. Jóllehet Kazahsztán, Üzbegisztán és különösen Türkmenisztán jelentős földgáz készletekkel rendelkezik, mindhárom ország esetében több, elsősorban belső tényező azonosítható, amelyek rövid és középtávon az exportált földgáz volumenének növekedése ellen hatnak. A regionális biztonsági komplexum elmélet jóllehet Közép-Ázsia esetében alkalmazható, és újszerű megközelítést jelentő elméleti háttérnek bizonyult a térség államai közötti és Oroszországgal fenntartott földgáz ipari kapcsolatrendszereik vizsgálata során, ez azonban Közép-Ázsia más térségektől való viszonylagos izoláltságának köszönhető. Amennyiben a régió államai hozzáféréssel rendelkeznének a világtengerekhez és óceánokhoz, és ezáltal bekapcsolódhatna a cseppfolyósított földgáz globális kereskedelmébe, úgy az elmélet jelentősen veszítene régió specifikus elemző és magyarázó erejéből.