A politikai vezetés három arca. A politikai vezetés értelmezési lehetőségei és gyakorlatai a demokráciában

Abstract

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a demokrácia és a vezetés között érzékelhető elméleti és gyakorlati feszültség a politikatudomány – pontosabban a politikai vezetéskutatás – egyik nagy kérdése. Erre mutat rá az egyre táguló szakmai diskurzus és érdeklődés, amely egyaránt vitára késztet vezetéskutatókat és elméletalkotókat. A demokrácia és a vezetés közötti ellentét – amelyet az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a demokratikus vezetés problémájának nevezek – viszont nem merülhet ki az elméleti polemizálásban. Ugyanis már egy gyakorlatban felbukkanó problémára hívják fel a figyelmet azon politikai történések, amelyek újra és újra felszínre hozzák a demokráciákban az állampolgárok politikai vezetéssel kapcsolatos vágyait („Yes we can”, „Wir schaffen das”, „Stable and strong leadership”) és félelmeit („Not my President”). Ebből kifolyólag a kutatásom erősen problémavezérelt (Shapiro 2005), hiszen olyan kérdéssel kell szembenéznie, amely túlmutat a látszólagos elméleti diszkrepancián és ténylegesen meghatározza a politikai vezetés aktuális irányát, tartalmát, valamint a vezetők és a követők viszonyát. Ennek az elméleti és gyakorlati problémának a vizsgálatára és feloldására vállalkozom a disszertációban.