Szociális párbeszéd a válság idején: innováció vagy útfüggőség?: A magyarországi autóipar példája

Bácsi, Katalin (2018) Szociális párbeszéd a válság idején: innováció vagy útfüggőség?: A magyarországi autóipar példája. Doktori (PhD) értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástani Doktori Iskola. DOI 10.14267/phd.2018010

[img]
Előnézet
PDF :
1724Kb
[img]
Előnézet
PDF : (dissertation in English)
1603Kb
[img]
Előnézet
PDF : (az értekezés tézisei magyar nyelven)
788Kb
[img]
Előnézet
PDF : (draft in English)
774Kb

Absztrakt (kivonat)

Az elmúlt évtizedekben alapvető változáson ment át a munka világa. Az infokommunikációs technológiák megjelenése, a termelési paradigma változása (a tömegtermelés és standardizált munka helyett a kreatív, rugalmas, tudásra építő munka megjelenése), a pénzügyi és gazdasági globalizáció, amely a munkaerőpiacot sem hagyta érintetlenül (jelenlévő munkavállalók megkettőződése, bérverseny kialakulása nem csak a fehérgalléros munkaerő esetében, az új piacok megjelenése), mind hatással voltak nem csak a munkaszervezet átalakítására, de a munkavállalók és a menedzsment viszonyára, a szociális párbeszédre is. A 2008-2009-es pénzügyi- és gazdasági válság felerősítette a fenti folyamatok hatását. A szakirodalom és a feltárt esettanulmányok tükrében a szociális párbeszédre vonatkozóan az alábbi következtetések, tendenciák fogalmazhatóak meg Magyarországra, illetve a magyar autóiparra vonatkoztatva. A kapitalizmus sokfélesége a szociális párbeszéd mintázataiban is megragadható. Több szerző amellett érvel, hogy a közép- és kelet-európai országok egy külön kategóriába tartoznak (például Nölke & Vliegenhardt, 2009; Farkas, 2011), azonban ezen országok csoportján belül is különbségek mutatkoznak (Bohle & Greskovits, 2007, 2012). A válság hatására, a szociális párbeszéd tekintetében több szerző (Glassner, V. 2013; Bohle & Greskovits 2012) az útfüggőséget, a neoliberális modellhez való közeledést hangsúlyozza. A szegmentált kapitalizmus megközelítés már a vállalatokat helyezi fókuszba (Martin, R 2008; Makó et. al. 2015), az országon belüli különbségekre hívja fel a figyelmet, amelyet többek között a tulajdonosi szerkezet, a piaci környezet, a tevékenységi- és a földrajzi elhelyezkedés befolyásol. Az egyes szegmensek nem csak működési mintáikban és tudásfelhasználási gyakorlataikban, hanem integrációs mechanizmusaikban is különböznek. Más tanulmányok pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a tőkés gazdaság intézményi hatásai (például a kapitalizmus sokfélesége) nem mechanikusan érvényesülnek vállalati szinten, a szervezeti kultúrának (stratégiának) fontos szerepe van például a munkavégzés tudás- és munkaerő-felhasználási mintáinak alakításában (Gallie, 2012). Az autóiparban a meghatározó trendek, az iparág sajátosságai nagyban befolyásolják a szociális párbeszéd szerepét és helyzetét, amelyet árnyal a vállalatok tulajdonosi szerkezete, illetve globális értékláncban elfoglalt helye is. A tőke intenzív, magasan képzett munkavállalókat alkalmazó iparágban a platform stratégia és a modularitás megjelenésével megjelent az alacsonyabb költségű régiók felé irányuló termelés kihelyezés, azonban az egyes összeszerelő üzemek köré szerveződő beszállítói lánc miatt a szociális párbeszéd fontos terepe az új kihívásokra (például az új üzleti modell, a kereslet megváltozása, stb) adandó válaszok kialakításának. A szakirodalomban feltárt összefüggések és az egyes feldolgozott esetek alapján felvetődik a kérdés, hogy a magyarországi autóipart tekintve, a szociális párbeszéd a válság idején mennyire hozott útfüggő illetve innovatív megoldásokat a tárgyalások szintjét, tartalmát és folyamatát tekintve. Az útfüggőséget az országos és szektorális szintű párbeszéd alakulása (strukturális és ideológiai útfüggőség), azaz a neoliberális modell felé való elmozdulás; a szociális párbeszéd vállalati stratégiától való függése (hosszú távú tervek, fejlesztési programok, piaci tendenciák) támasztja alá. Az innováció pedig- a nemzetközi tendenciával összhangban - országos szinten a szakszervezetek stratégiaváltásában (bérek növelése helyett a munkahelyek megtartása) illetve a kulcsmunkaerő és a határozott időre foglalkoztatott munkavállalók helyzetének további differenciálódásában, illetve helyi szinten ragadható meg. Ez utóbbira példa az Audi esetében a helyi szakszervezet és az anyavállalat szakszervezete közötti együttműködés erősödése. A CabTec esete pedig az EEM stratégia szerepére hívja fel a figyelmet, amely szintén elősegítheti a participációt a különböző magas bevonási rendszerek és a munkavállalóbarát intézkedések bevezetésével. Disszertációm legfontosabb eredményei, következtetései összefoglalóan a következők: • A szociális párbeszéd és az EEM irodalmának összekapcsolása, egy ennek megfelelő vizsgálati keret megfogalmazása, amely nem csak az autóipar kontextusában értelmezhető. • Az esettanulmányok példaértékűek, a gyakorlati szakemberek számára is hordoznak tanulságokat, elméleti oldalról pedig árnyalják a szakirodalomban feltárt összefüggéseket. • Az esettanulmányok rávilágítottak az EEM stratégia fontosságára a szociális párbeszéd alakulásában. • A szakirodalmi elemzés, a felhasznált tanulmányok másodelemzése, új keretekbe helyezése, valamint az esettanulmányok kiemeltek számos, a szociális párbeszéd fejlődésében útfüggőséget jelentő tényezőre, illetve néhány innovációnak tekinthető elemre is. • Az elemzés rávilágít a humán tőke jelentőségére, amelynek vizsgálatát a továbbiakban nagyobb hangsúllyal kell kezelni, be kell építeni mind a szegmentált kapitalizmus, mind a közép- és kelet-európai országokat csoportosító modellekbe.

Tétel típus:Értekezés/disszertáció (Doktori (PhD) értekezés)
Témavezető neve:Makó Csaba
Témakör:Gazdasági fejlődés
Gazdaságpolitika
Ipar
Azonosító kód:992
A védés dátuma:25 Április 2018
DOI:10.14267/phd.2018010
Elhelyezés dátuma:10 Ápr 2018 09:49
Utolsó változtatás:18 Jún 2018 12:06

Csak a repozitórium munkatársainak: tétel módosító lap