Az egészségnyereség elosztásának társadalmi szempontjai = Societal Aspects of the Distribution of Health Gains

Kivonat, rövid leírás

A közgazdaságtan egyik alaptételeként fogható fel a gazdasági javak szűkössége: a társadalmi igényeknek csak egy részét lehet kielégíteni. Az egészségügyi forráselosztási folyamatban is egyre nagyobb a jelentősége a gazdaságossági kérdéseknek, és az egészségpolitika három alapvető szempontja mellett – biztonságosság, hatásosság és minőség – megjelent a költség-hatékonysági szempont is. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a társadalmi értékítélet sokszor ellene szól, korlátozza a közgazdasági gondolkodás központi feltevését, a hasznosságmaximalizáláson alapuló választást, és a szakmapolitikai döntések sokszor nincsenek összhangban a költség-hatékonysági eredményekkel. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy az egészség-gazdaságtani elemzések normatív alapja az egészségnyereség maximalizálása, és az egészségnyereség társadalmi megoszlását nem veszik figyelembe. Az egészségnyereség társadalmi elosztásának sok szempontját sikerült azonosítani; ilyen szempont lehet pl. a beteg életkora, életstílusa, társadalmi szerepe, a betegség súlyossága. Habár ezeket a szempontokat számos külföldi tanulmány vizsgálta, továbbra is nagy a bizonytalanság az egyes szempontok iránti preferenciák irányát, erősségét illetően. A disszertáció az egészségnyereség elosztásának társadalmi szempontjaival foglalkozik. Első célkitűzése, hogy a szakirodalom áttekintésével bemutassa, hogy melyek azok a társadalmi értékek, méltányossági szempontok, amelyek fontosak lehetnek az egészségnyereség egyének (betegek) közötti elosztásában. Másik célkitűzése két, magyar orvosok körében végzett kutatás eredményeinek ismertetése. (Az orvosok preferenciáit, véleményét fontos megismerni, mivel az egészségügyi ellátórendszerben a betegekkel kapcsolatos döntéseket végső soron ők hozzák meg.) Mindkét vizsgálat – eltérő módszertannal – az alábbi alapkérdésre keresi a választ: "Magyar orvosok megítélése szerint, az egészség egyének (betegek) közötti elosztását milyen társadalmi szempontoknak kellene befolyásolnia?" Az első kutatásra magyar háziorvosok körében került sor, és egyes betegjellemzők és betegségjellemzők - mint rangsorolási szempontok - iránti preferenciákat vizsgált. A kutatás az ún. diszkrét választási kísérlettel történt, amely a feltárt preferenciák megismerésére alkalmas és közgazdaságilag az egyik legmegalapozottabb választáson alapuló technikának tekinthető. A második vizsgálat egy nemzetközi kutatáshoz, az EuroVaQ projekthez kapcsolódott, amely azt kívánta megismerni, hogy az egészségpolitikai döntéshozók és az általános lakosság tagjai milyen szempontokat (pl. beteg életkora, jövedelmi helyzete, családi állapota) tartanak fontosnak az egészség betegek közötti elosztásánál. A disszertációban szereplő kutatás egy másik válaszadói csoport, a gyakorló orvosok véleményét kívánta megismerni. A második vizsgálatra az ún. Q-módszerrel került sor, amely egy adott témával kapcsolatos személyes attitűdök, vélemények, értékítéletetek, stb. megismerésére szolgál. Az első vizsgálat szerint – ceteris paribus - a háziorvosok a legfiatalabb betegeket részesítették előnyben, és azoknak a betegségeknek a kezelését, amelyek jobban rontják a betegek egészséggel kapcsolatos életminőségét. A betegség mortalitásának növekedésével erősödött a betegség kezelése iránti preferencia. A háziorvosok inkább választották azokat a betegeket, akiknek nem volt társbetegségük, és azokat, akiknél teljes mértékben helyre lehetett állítani a megbetegedés előtti, eredeti egészségi állapotot. A második vizsgálat eredménye szerint a gyakorló orvosok hasonlóan vélekedtek arról, hogy az egészségügyi ellátások betegek közötti elosztásának a legfontosabb szempontja az életmentés elsőbbsége, hogy a betegségmegelőzésnek elsőbbséget kellene kapnia más beavatkozásokkal szemben, és hogy az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférést a szükségleteknek kellene vezérelnie. Ezeken az alapvető, a gyógyítás alapelveit tükröző szempontokon túlmenően azonban véleménykülönbségek voltak a tekintetben, hogy melyik társadalmi szempontoknak kellene befolyásolnia a betegek rangsorolását. A témával kapcsolatban további kutatási irányt jelölhet ki más válaszadói csoportok, pl. az általános lakosság, egészségpolitikai döntéshozók véleményének megismerése, illetve a különféle társadalmi szempontok még szélesebb körben való vizsgálata. Nemzetközi tapasztalatok szerint, hasonló jellegű kutatások, és az eredmények alapján megfogalmazott ajánlások, irányelvek hozzájárulhatnának a közpolitikai döntéshozatal átláthatóságához, elfogadottságához. Az egészségügyi területen végzett preferenciavizsgálatok pedig más kérdésekben, pl. konkrét egészségügyi ellátások megszervezésénél is jó támpontot nyújthatnának. Fel lehetne mérni például, hogy egyes egészségügyi ellátások megszervezésével milyen szempontokat tartanának fontosnak azok a lakosok vagy betegek, akik a szolgáltatást igénybe veszik, és ez elősegíthetné a betegek igényeihez jobban alkalmazkodó egészségügyi ellátórendszer kialakítását.