Kötődések és kudarcok. A kapcsolatok és kapcsolati kudarcok szerepe az integrációban. Egy menekültek körében végzett terepmunka eredményei

Kivonat, rövid leírás

A tézisben összefoglalva láthatjuk azokat a szociológiai és kultúratudományi elméleteket, amelyeket a szerző a menekültek és a diaszpórák kapcsolathálóinak értelmezéséhez használt, az integrációtól a szubkultúra értelmezéseken át a diaszpóra megközelítésekig valamint a devianciától a transznacionalizmuson át a Más és Idegen antropológiai szemléletéig. Ezen elméleteket a kapcsolatháló elemzés módszerével, valamint narratív interjútechnikával és terepmunkával kapcsolja össze, hogy feltérképezze a kapcsolatok mellett a kapcsolati hiányok és a kapcsolati kudarcok szerepét abban a folyamatban, amely az integrációtól a menekültlétig és azután a neointegrációig vezet. A neointegrációig, amelyet a kapcsolati hiányok típusai reflektálttá tesznek az első integrációra és a kudarcokra. A kapcsolati hiányok típusai és a kudarcok szerepe, ezek kulturális vonásai jelennek meg a tézisben, amiként azok megnyilvánulnak a befogadó társadalom felé és felől megkonstruált látens határokban, amelyek nemcsak a neointegráció különösségeit magyarázzák, de azt is, hogy a neointegráció a diaszpórán belül, transznacionálisan (s esetlegesen ezen belül a befogadó társadalomra irányulva) alakulnak ki. A tézis szemléletesen mutatja be a különböző afrikai, dél-ázsiai és közel-keleti területekről érkezett menekültek kulturálisan is meghatározott kapcsolatépítését, kapcsolathálóik és ego-hálóik morfológiai jellemzőit illetve a menekültek mobilitásának komplex voltát, elsősorban a neointegrációra vonatkozóan, de sok helyen retrospektíve is vizsgálva azokat. A tézis nem egyszerűen a menekültek - természetszerűleg bekövetkező - diaszpórákhoz való kapcsolódását mutatja be, hanem ennek kapcsolati és kapcsolati kudarc vonatkozásait emeli ki, amelyek jóllehet kulturálisan megalapozottak, de új szempontokat vet fel mind a kapcsolatháló elemzés, mindpedig a diaszpórák világának reflexív-interpretatív megközelítéseiben. Ilyen szempont az is, hogy a kapcsolódás – a neointegráció során bekövetkező kapcsolatok többségében – reflexív, s ez határozza meg a transznacionális és diaszpórán belüli kapcsolatok kialakulását vagy újbóli hiányát.