Az értékközpontú vállalatvezetést szolgáló teljesítménymérési rendszer

Abstract

Kutatásom elméleti kiindulópontját az értékközpontú vállalatvezetés (value based management) jelentette. Az értékközpontú vállalatvezetés megvalósításában kritikus szerepet tölt be a teljesítménymérési rendszer. Kutatásomat arra a kérdésre fókuszáltam, hogy hogyan lehet a teljesítménymérésben az értékközpontú szemléletmódot érvényesíteni, milyen módon lehet „mérni” a vállalati értékben, illetve a tulajdonosi értékben bekövetkezı változást. Kutatási célként a tulajdonosi értékteremtés mellett elkötelezett magyarországi vállalatok teljesítménymérési rendszerének és pénzügyi teljesítményének vizsgálatát tőztem ki, melyet a 2004-es Versenyképességi kutatás 301 vállalatot tartalmazó adatbázisán végeztem el. Disszertációm elméleti részében áttekintettem a teljesítménymérés nemzetközi tendenciáit, az értékközpontú szemléletet érvényesítı teljesítménymérési rendszer jellemzőit; részletesen tárgyalva a vállalat tőkepiaci teljesítményét és belső értékét „közelítő” mutatókat, illetve részletesen foglalkoztam az értékteremtő tényezők szerepével. Empirikus kutatásom során két fő hipotézist fogalmaztam meg: (1) a tulajdonosi értékteremtés mellett elkötelezett magyarországi vállalatok fejlettebb teljesítménymérési rendszerrel rendelkeztek, és (2) jobb pénzügyi teljesítményt értek el, mint a nem elkötelezett vállalatok. A hipotézisek tesztelése előtt az egyik kritikus kérdés a tulajdonosi értékteremtés mellett elkötelezett vállalati kör azonosítása volt, melyet több lépésben (klaszterelemzés és faktorelemzés eredményeit is felhasználva) végeztem el. Vizsgálataim alátámasztották, hogy a tulajdonosi értékteremtés mellett elkötelezett vállalatok fejlettebb információs rendszerrel rendelkeztek: nagyobb arányban alkalmazták a vizsgált teljesítménymérési eszközöket, hasznosabbnak tekintették őket (a cash-flow kimutatás elemzésénél és a tőkeköltség számításnál mutatkozott meg a legrelevánsabb értékelésbeli különbség), az információs rendszerük jobban támogatta az értékteremtő tényezık mérését, kontrolling jelentéseik nagyobb arányban tartalmazták az értékteremtő tényezőket, és jobban támaszkodtak a számviteli rendszertől eltérő információs forrásokra. A nem értékvezérelt vállalatok erősebb számviteli beállítottságát mutatták a vizsgálatok. A tulajdonosi értékteremtés mellett elkötelezett vállalatok jobb pénzügyi teljesítményét vizsgálataim nem cáfolták meg. 2002-ben egyértelmően magasabb átlagos befektetett tőke arányos nyereséget értek el a tulajdonosi értékteremtés mellett elkötelezett vállalatok, ugyanakkor a ROIC mutató önmagában nem méri a tulajdonosi értékteremtést. Mivel nem állt rendelkezésre a vállalati tıkeköltség, illetve nem lehetett megbízható iparági összehasonlítást végezni az alacsony elemszám miatt, ezért a hipotézis bizonyításához a Lazarsfeld-modellt hívtam segítségül, ahol is a csoportképző ismérveket regresszióelemzés segítségével választottam ki. A regresszióelemzés arra világított rá, hogy a vállalati mintában a jövedelmezőség alakulására szignifikáns hatást gyakorolt a tulajdonosi értékteremtés melletti elkötelezettség mellett a fő tulajdonosi típus, illetve az, hogy a vállalatok a környezeti változásokra hogyan tudtak reagálni. A környezeti változásokra felkészülő értékvezérelt vállalatok érték el a legmagasabb átlagos befektetett tőke arányos hozamot. A Lazarsfeld-modell alapján összesen 11 alcsoportban végeztem el a jövedelmezőség összehasonlítását, 75%-ban a tulajdonosi értékteremtés mellett elkötelezett vállalatok mutattak magasabb befektetett tıke arányos hozamot. További számításaim alátámasztották azt az előzetesen megfogalmazott feltételezésemet, hogy a jobb pénzügyi teljesítmény hátterében működési kiválóság áll. Összességében kutatásom alátámasztotta a teljesítménymérés fontos szerepét a tulajdonosi értékteremtés mellett elkötelezett vállalatok vezetési rendszerében, illetve nem cáfolta meg azt a feltételezést, hogy ha a vállalatvezetésben világosan megfogalmazott célként jelenik meg a tulajdonosi értékteremtés (függetlenül attól, hogy a vállalati célhierarchiában pontosan hol helyezkedik el, és hogyan viszonyul a többi érintett céljaihoz) az kedvezőbb pénzügyi eredményhez fog vezetni.