Alternatív vitarendezés a foglalkoztatási konfliktusokban = Alternative dispute resolution in employment conflicts

Kivonat, rövid leírás

Doktori kutatásom témája két kutatási terület keresztmetszetéből nőtt ki: a foglalkoztatási kapcsolatok (FOK)1 és a konfliktuskezelés találkozásából. Ami ennek a két területnek a kombinációját igazán izgalmassá teszi és tudományos kihívássá fokozza a szerző számára, az az, hogy Magyarországon a békés konfliktuskezelés (vagy más néven alternatív vitarendezés - AVR) kérdése általában véve és a foglalkoztatási kapcsolatok területén is meglehetősen újnak számít. A magyar Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat 1996-ban jött létre, vagyis csupán egy évtizeddel ezelőtt, és mint ilyen, úttörőnek számított a kelet-közép-európai régióban. A dolgozat öt kiválasztott országnak – Belgium, Franciaország, Hollandia, Magyarország és Nagy-Britannia – a foglalkoztatási kapcsolatok területén működő alternatív vitarendezési rendszerét hasonlítja össze és elemzi, elsősorban a megbeszélés, a békéltetés, a közvetítés és a döntőbíráskodás, mint békés vitarendezési módszerek figyelembevételével. A kutatás az alábbi legfontosabb kérdésekre keresi a választ: • Léteznek-e olyan külső (társadalmi) és belső (intézményi) tényezők, amelyek biztosítják az alternatív vitarendezés sikeres használatát a foglalkoztatási konfliktusokban, és ha igen, melyek azok? • Kialakítható-e egyfajta tipológia a vizsgált országoknak a foglalkoztatási viták területén működő AVR rendszereiből? • Ha kialakítható ilyen tipológia, az hogyan viszonyul a foglalkoztatási kapcsolatok már létező tipológiáihoz, azaz van-e összefüggés a két rendszer között? A kutatás célja tehát elsőként annak megválaszolása, hogy létezik-e olyan, az összehasonlító elemzésben alkalmazott tényezőkből „összerakott” modell, és ha igen, milyen jellemzőkkel bír, ahol ha nem is garantált, de valószínűsíthető, hogy a békés úton történő konfliktuskezelési, illetve vitarendezési eljárások sikeresen, azaz – a közpolitika fogalmaival összhangban – hatékonyan és hatásosan tudnak majd működni. Hatékonyság alatt azt értem a kutatás során, hogy az adott intézmények a regisztrált viták nagyobb részében sikeresen járnak el, a hatásosság pedig arra utal, hogy megfelelő esetszámmal is dolgoznak, népszerűek, azaz elég jelentős mennyiségű vitát tudnak becsatornázni ahhoz (a peres úton történő vitarendezés esetszámaival összehasonlítva), hogy azok sikeres megoldása valóban pozitív hatást gyakoroljon a foglalkoztatási kapcsolatokra és azok jövőbeli fejlődésére is. A komparatív elemzés kapcsán a disszertáció írójának reményei szerint alkalom nyílik bizonyos tendenciák és csoportosítási opciók kikristályosodására és megfogalmazására, sőt ezzel párhuzamosan egy kezdeti tipológia-alkotásra is. (...)