A puha hatalom súlya nagyhatalmak smart külpolitikai stratégiájában a kétpólusú világrendszer felbomlása után (1989 – 2018) – Kemény és puha hatalmi eszközök vizsgálata

Kivonat, rövid leírás

A 2000-es évek első évtizedének második felétől kiemelt érdeklődés övezi mind a puha, a kemény, mind pedig a smart power fogalmát. A legkülönbözőbb összefüggésekben merül fel a puha és kemény hatalom emlegetése mind politikai megszólalásokban, mind a sajtóban, többször a fogalmak letisztázottsága nélkül. A puha, kemény és okos hatalmi külpolitikai aktivitások állandó hivatkozási alappá váltak, miközben popularitásuk ellenére tudományosan is meglehetősen feldolgozatlanok. A puha hatalomról számtalan részterületet érintő elemzés, újradefiniálási törekvés született, de a meggyőzés és hatalom kapcsolatának ’enciklopédikus elemzésére’ kevés gyűjteményes kötet vállalkozott. Jelen értekezés fókuszához legközelebb Joseph Nye nemzetközi politikai szakértő, Harvard-professzor, az időszak több amerikai adminisztrációjának befolyásos tagja elméletei állnak. Nevéhez köthető a puha hatalom kifejezés bevezetése a nemzetközi kapcsolatok szótárába, valamint egy puha hatalmi analitikai koncepció és egy smart külpolitikai stratégia megfogalmazása. Joseph Nye analitikus koncepciója szerint a cél érdekében bevethető puha erőforrások a másik félre vonzással, azonosulási vággyal ható ideák (a kultúra, az értékek és külpolitikák) a kényszerítő vagy (le)fizető erőforrásokkal, a katonai és gazdasági együttműködés eszközeivel szemben. Az értekezés állítása szerint a külpolitikát, annak prioritásait alakító két dialektikus erő közül a puha erőforrások közé tartozik minden vonzás által, a másikat önkéntesen befolyásoló együttműködési erőforrás. Így azok lehetnek materiálisak (gazdasági, sőt katonai aktivitások is), míg a kemény hatalom eszköztárát a kényszerítő erőkészlet (katonai fellépések, gazdasági korlátozások, diplomáciai kényszerek) jelentik. Összefoglalóan a puha hatalom a vonzáson, önkéntességen alapuló együttműködő erő, míg a kemény hatalom a kényszer eszköze. Az állami szintű befolyásolás puha és kemény hatalmi eszközeit elegyítő smart külpolitikai stratégia gyakorlati elemzésére a legkézenfekvőbb aktoroknak a kétpólusú világrendszer felbomlása után a nemzetközi kapcsolatokban legdinamikusabb szerepet játszó külpolitikai szereplők mutatkoztak. Ezek az elemzések egyben alkalmat nyújtanak a soft power terminust a nemzetközi kapcsolatok szótárába bevezető Joseph Nye által megfogalmazott fogalmi kontúrok árnyalására. Az értekezés gyakorlati elemzései a következő „újszerű megközelítések” szempontjai szerinti folyamatelemzések: 1.A 21. századi nemzetközi szereplők külpolitikai aktivitásai valamint az e lépéseket gyakran meghatározó nagyhatalmi képességei besorolhatóak azok puha vagy kemény hatalmi jellege szerint. (E szereplők adott időszakban alkalmazott, nagyhatalmi képességei által befolyásolt puha és kemény külpolitikai aktivitásainak együttese azok smart külpolitikai stratégiája.) 2.Az egyes nagyhatalmi képességek nem csak besorolhatók puha vagy kemény hatalmi eszközkészletként, 21. századi jelentéskörük, hatásmechanizmusuk pontosítható, árnyalható azok puha (befolyásolás vonzás, kooperáció útján) vagy kemény (kényszer általi befolyásolás) hatalmi analízisével. 3. Egy külpolitikai szereplő nagyhatalmi erőforrásainak és képességeinek köre bővebb a hagyományos megközelítésekben alkalmazottaknál. 3.1 A ’nagyhatalmiság mérőfokának’ kikerülhetetlen különálló eleme a technológia, mint nagyhatalmi képesség a 21. században. 3.2. Egy civilizációs kultúra történeti fejlődés során kialakult, ideológiai, filozófiai, vallási alapú érték- és eszmerendszere (’modell értékei’) globalizálódott korunkban is befolyásolhatja, más nagyhatalmi képességeihez hasonlóan, egy másik nemzetközi szereplő felé irányuló hatalmi befolyásolását, külpolitikai aktivitásait. 4. A soft power (a disszertáció értelmezésében együttműködő erő) a nemzetközi kapcsolatok szereplőinek azon képességén alapul, amely révén külpolitikai aktivitásaik során a másik szereplő preferenciáit vonzással vagy kooperáció révén formálják, így része minden vonzásra és kooperációra, együttműködésre késztető erőforrás valamint külpolitikai aktivitás, ami nélkülözi a kényszerítő befolyásoló szerepet. (Itt a mérce a befolyásolt aktivitásának önkéntességi foka.) Így nem csak mentális (intangible) eszközkészlete van. A vizsgált két meghatározó hatalom az Amerikai Egyesült Államok és Kína, mely országok külkapcsolati aktivitásainak prioritásait időben 1989-től, a hidegháború, a kétpólusú világrendszer felbomlásától 2018-ig vizsgálja az értekezés. E két ország puha hatalmi fókuszú külstratégiáit, külpolitikájuk soft power elemeit párhuzamosan, összehasonlító, benchmark igénnyel erre az időintervallumra vonatkoztatva korábban még nem analizálták.