Az innováció alakulása válság idején a 21. századi EU járműiparában

Kivonat, rövid leírás

Doktori disszertációmban az innováció alakulását vizsgálom válságok idején, a 21. századi Európai Unió járműiparában. Kutatásaimhoz a járműipar a világgazdaság szempontjából kellően komplex, innovatív és magas hozzáadott értékkel bír, amely nem csak szakértők, hanem a mindennapi érintettség miatt, az átlagember számára is releváns vizsgálódási terep lehet. Az Európai Unió fejlett államaiban meghatározó a járműipar szerepe és súlya, ráadásul kellő mennyiségű adat áll rendelkezésre, illetve az elmúlt évek EU-s járműipari beágyazottságának köszönhetően lehetőségem nyílt nagy mintájú új adatfelvételre a vonatkozó, elemzésre váró témakörökben és azok feldolgozására. Az innováció fogalma és kapcsolata a járműiparral már önmagában is érdekfeszítő, releváns téma; a 21. századi növekedés motorja, kiváltképpen érdekes megvizsgálni a szerepét és alakulását válságok idején. Egy válság mindig felborítja az erőviszonyokat, gyorsan változnak a fogyasztói preferenciák, amire különösen nehéz reagálni egy olyan iparágban, ahol egy termékötlet megvalósulása átlagosan 5-7 év munkába telik a magas minőségi, biztonsági, környezeti és társadalmi elvárások miatt. Célom az, hogy bebizonyítsam, válság idején is érdemes a járműiparban az innovációba invesztálni, annak ellenére, hogy az iparági szereplők többsége nem így cselekedett, és hogy kifejezetten káros az innovációs kapacitások leépítése. Jellemző reakció, hogy válsághelyzetben a piaci szereplők a túlélés reményében mielőbb széleskörű költségcsökkentésbe kezdenek, és ennek gyakran az első “áldozata” az innovációs ráfordítás. Felmerült bennem a kérdés, hogy ugyanez a folyamat játszódik le egy KFI intenzív iparágban is? Valóban az iparágban történő érvényesüléshez nélkülözhetetlen KFI kapacitások is sérülhetnek, vagy akár érdemben leépítésre kerülhetnek egy komolyabb válság hatására? A téma szakirodalma az általam kutatni kívánt, komplexnek mondható kutatási területen gyakorlatilag nulla, ellenben tématerületenként (innováció, járműipar, válságok) gazdag, szerteágazó és komoly múltra tekint vissza; míg tématerület páronként (innováció – járműipar, innováció – válságok, járműipar – válságok) már szűkebb a szakirodalmi merítés lehetősége. Éppen ezért a pontos kutatási terület lehatárolását és a kutatás lefolytatását alapos szakirodalmi áttekintés előzte meg. Kvantitatív kutatásaim során nagyban támaszkodtam az EU járműipari vállalatait nagy elemszámban (2500+ kitöltés) megszólító kérdőívemre, amely angol és magyar nyelven volt elérhető, 2 hónapon keresztül, online formában. H1: Az EU járműiparában a 21. századi válságok alatt csökkent az innovációs ráfordítás H2: A felkészült járműipari vállalatok a 21. századi válságok alatt nem csökkentették innovációs ráfordításaikat, és kimutatható piaci növekedést értek el. Felmerülhet az olvasóban, hogy első olvasatra a H1-es hipotézis már-már evidensnek tűnhet, ez azonban nincsen így. Gyakori reakció, hogy válsághelyzetben azon költségelemek csökkentéséhez vagy akár teljes befagyasztásához nyúlnak, amelyek nem a közvetlen gyártáshoz vagy szolgáltatáshoz köthetőek – a vállalatok innovációs ráfordítása például tipikusan ilyen – inkább közép- vagy hosszú távú befektetésként aposztrofált költségek csökkentését preferálják. Azt gondolom, hogy az EU-ban a járműipar kutatás-fejlesztési-innovációs ráfordításának vezető szerepe (szignifikánsan magasabb összeggel, mint a vonatkozó EU-s rangsorban második helyezett gyógyszeripar) egyfelől nem véletlen; másfelől közel sem egyértelmű, hogy egy olyan KFI intenzív iparág esetében, mint a járműipar, evidenciaként lehessen tekinteni a gyorsan és dinamikusan változó iparág motorjának számító KFI-re mint az elsők között leépítendő válságreakció, szükség esetén. Be szeretném bizonyítani, hogy a vállalatok többsége nem volt felkészült, és hogy a megfelelően felkészült vállalatok nem csökkentették innovációs ráfordításaikat, hiszen az iparág szempontjából kulcsfontosságú erőforrásról van szó. Kutatásaim eredményeképpen azt is ki kívánom mutatni, hogy akik felkészültségük mellett innovációs ráfordításaikat sem csökkentették, azok jobb helyzetbe is kerültek a válsághelyzet után.