Cooperation, Uncertainty, Creativity

Abstract

Doktori kutatásomban az emergens kooperáció kérdését jártam körbe. Kiinduló felvetésem olyan közösségi szintű problémamegoldó helyzetek kommunikációs dinamikájának feltárására irányult, melyek valamilyen mértékű bizonytalansággal jellemezhetők: olyan személyközi helyzeteket szerettem volna vizsgálni, ahol az együttműködés általános keretei vagy a kooperáló csoport határai rosszul vagy lazán definiáltak. Erős elméleti fókusz mellett a résztvevő megfigyelés módszerével végeztem terepkutatást azzal a céllal, hogy az empirikus munka tapasztalatait az elméletalkotásba visszafordítsam. Módszerem így lényegében a megalapozott elmélet eljárásrendjét követi. Az elméleti vizsgálódás egyik fő mozgatója az az észrevétel, hogy azok a kooperációval foglalkozó elméletek, melyek a jelenséget a legáltalánosabb érvényű axiomatikus szinten kívánják megragadni, olyan statikus fogalmi kerettel operálnak, mely vagy a kooperáló csoportot, vagy a kooperációs elveket rögzíti, és elsősorban stabil társadalmi berendezkedés magyarázatára alkalmasak. Nem foglalkoznak azokkal a dinamikákkal, melyek változás, bizonytalanság esetén, vagy olyan helyzetekben dominánsabbak, melyeket egymással nem összeegyeztethető észlelések jellemeznek. A kommunikációs mozzanat szerepe megkerülhetetlen az ilyen helyzetek magyarázatához, és a dolgozatban amellett érvelek, hogy valamely kommunikációs színtérben megfigyelhető stílusok, stratégiák, koordinációs és tudás-mintázatok és az ott mutatkozó kooperációs potenciál között olyan szisztematikus, kvalitatív módon jellemezhető összefüggés van, melyet érdemes a kooperáció általános, axiomatikus megragadásában is figyelembe venni még akkor is, ha a szerepe bizonyos helyzetekben elhanyagolható. Hangsúlyosan a közgazdaságtudomány és evolúciós pszichológia játékelméleti alapú megközelítéseiből kiindulva járom körül a kooperáció és kommunikáció viszonyának kezelését játékelméleti alapú, viselkedéses kísérleti paradigmákban és különböző kommunikációelméletekben. Ezeknek a megragadásoknak olyan szintézisét és kiegészítését mutatom be, amely a kreativitás, társadalmi változás, privát világok és publikus szemantikák közötti átjárás interdiszciplináris megközelítéseit mozgósítja. A bemutatott kerethez megfigyelési és elemzési szempontrendszert társítok, melyet működésében a kiválasztott kutatási terepek sűrű leírásaiban mutatok be. A kutatási kérdéseim természetéből és a kutatás irányából adódóan a harmadik kutatási terepem képzőművészeti eszközöket mozgósító színtér volt, ahol a vizuális alkotási folyamattal támogatott kommunikációval kapcsolatban nyertem általánosítható meglátásokat. Az itt generált és megfigyelt folyamatok elemzése olyan új perspektívát eredményezett, amely alternatív keretet kínál a közösségi, részvételi művészeti gyakorlatok megragadásához általában.