Megszámlálhatatlan hajléktalan Magyarországon az ezredfordulón

Abstract

Disszertációmban a Magyarországon élő hajléktalanok ezredforduló utáni számának becslésére és egy alternatív hajléktalantipológia felvázolására tettem kísérletet egy nagymintás, több mint 60 000 kérdőívet magában foglaló adatfelvétel másodelemzése során, amely kutatás újdonságát az alkalmazott statisztikai módszerek és a rendelkezésemre álló 13 évnyi, összevont és egységesített adatsor keresztmetszeti és longitudinális feldolgozása adja. A kapcsolódó definíciós kérdések tisztázása és korábbi kutatási eredmények szintetizálása érdekében áttekintettem a vonatkozó hazai, továbbá a módszertani szempontból innovatív nemzetközi szakirodalmat, amely alapján a hajléktalanok számát kapcsolatban capture-recapture mintavételre alapozott log-lineáris modellek segítségével becsültem, a tipológiát pedig Latent Class Analysis módszerrel készítettem. Az F3 adatok anonim azonosítóinak a különböző kutatási hullámokban való előfordulási gyakoriságaira illesztett log-lineáris modellek segítségével adott becsléseim a kapcsolódó kutatásokhoz hasonlóan meglehetősen nagy szórást mutattak, így pontos eredmények megállapítására nem alkalmasak, de a kutatómunka nem volt haszontalan. Egyrészt a hazai hajléktalankutatásban korábban nem használt "open population" modelleknek köszönhetően megismerhetővé vált a hajléktalanságból kitörni nem tudó népesség aránya, továbbá a bekerülési valószínűség és a hajléktalanságból kilépők száma alapján pontosabb képet kaphattunk arról, hogy mennyire átmeneti állapot hajléktalannak lenni ma Magyarországon. Sajnálatos, hogy a modellek tanúsága szerint magas és egyre nő azon hajléktalanok száma, akik több éve élnek közterületen vagy hajléktalanszállókon. A teljes adatsoron futtatott LCA modellek fontos előfeltétele volt a kapcsolódó homogenitásvizsgálatok elvégzése. Ennek fontos eredménye, hogy az évenkénti adatfelvételek megbízhatónak, egy mintából valónak bizonyultak, így nem volt akadálya az adatbázisok standardizálásának, majd egységes feldolgozásának sem. A kapott modellek kizárólag empirikus adatokra épültek, így a hagyományos prekoncepciókat, sőt egyes modellek esetében még a demográfiai változókat is nélkülözik: a megkérdezettek között 5 csoport sikerült elkülöníteni, amelyek a fedél nélkülieket és a vidéki hajléktalanokat, a szállóhasználók két csoportját jövedelemforrás szerint, a fővárosi fedél nélkülieket és éjjeli menedékhelyek lakóit, továbbá a TB ellátott, általában átmeneti szállós hajléktalanokat tartalmazza. A klaszterek eloszlása a különböző időszakokban többnyire stabil, azonban az egyes típusok társadalmi-demográfiai profilja sokkal érdekesebb képet mutat: bár a tipológia többnyire érzéketlenek a nemre, azonban az életkor tekintetében komoly eltéréseket találunk a klaszterbeli arányokban.