A finanszírozási likviditás hatása a piaci kockázatok fedezésére = Market risk hedging under liquidity constraints

Kivonat, rövid leírás

Az értekezés témájának választott finanszírozási likviditás kérdése a dolgozat írásának kezdete óta még időszerűbbé vált, mivel a válság következtében a szabályozói előírások és a pénzügyi intézmények kockázatkezelése is egyre inkább megköveteli a partnerkockázatok fokozottabb figyelemmel kísérését és korlátozását. Míg elméletben a tőzsdén kívüli pénzügyi származtatott termékek (határidős megállapodások) likviditási kockázattól mentes ügyletek, lévén hogy lejáratig nem generálnak fizetési kötelezettséget, a gyakorlati tapasztalat az, hogy az ügylet futamidő alatti nem realizált veszteségéből adódó partnerkockázatot csak egy bizonyos szintig hajlandóak vállalni a pénzügyi intézmények, efölött biztosítékot követelnek partnereiktől. Így a tőzsdén kívüli ügyletek is útvonalfüggő termékekké váltak, eredményük függ az alaptermék futamidő alatti alakulásától. Ennek következtében a kockázatkezelés során nem lehet figyelmen kívül hagyni a fedezeti céllal kötött pénzügyi derivatívok potenciális finanszírozási szükségletét, aminek hatása magyarázatul szolgálhat a derivatív eszközök kínálatának széles palettájára, valamint a gyakorlatban tapasztalható alul- és túlfedezés tényére. A kutatás célja a finanszírozási likviditás modellezése és integrálása a vállalati fedezés elméleti modelljeibe. A szakirodalom eredményei alapján felírt saját modell feloldja az előzőek azon feltételezését, hogy a fedezeti ügylet várható értéke nulla. Ezáltal a fedezés nemcsak a vállalati profit varianciáját befolyásolja, hanem a fedezés várható értéke és a finanszírozásának költségein keresztül a profit nagyságára is hat. Az adott feltételezések mellett levezetem az optimális fedezés alsó és felső korlátját, megmutatom, hogy a fedezeti pozíció várható értéke nemcsak az alul-, de akár a túlfedezést is indokolhatja. Az optimális fedezési arány konkrét értéke paraméterfüggő, azt különböző szimulációkban számszerűsítem, a finanszírozási költség és a vállalati kockázatkerülés mértékének függvényeként. Megvizsgálom továbbá, hogy az elméleti eredményeket mennyiben igazolja a kockázatkezelési gyakorlat, a magyar vállalatok kockázatkezelését aggregált adatokon és egy kérdőíves felmérésen keresztül elemzem.