A Jósika-orgona (Syringa josikaea Jacq. fil. ex Rchb.) aktuális és történeti biogeográfiája = The actual and historical biogeography of Syringa josikaea Jacq. fil. ex Rchb.

Abstract

A Jósika-orgona (Syringa josikaea Jacq. fil. ex Rchb.) az Erdélyi-szigethegység és az Ukrajnai-Kárpátok bennszülött cserjefaja. Rokonságának ázsiai elterjedése miatt vetődött föl, hogy egy reliktum fajjal állunk szemben. Ez a kérdés már több, mint száz éve (Pax 1898) foglalkoztatja a szakmai közvéleményt. Annak hatására, hogy fosszíliákat S. josikaea őseként azonosítottak, mára e faj a Kárpát-medence harmadkori reliktumainak tankönyvi példája lett. A reliktum növényfajok történeti biogeográfiája eltér az egyes területeket borító növényzet többségéhez képest, emiatt a reliktumok történeti biogeográfiája fontos adatokkal egészítheti ki a flóratörténetről szerzett ismereteket. A rokonság elterjedésének ismerete és néhány fosszília alapján azonban a fajok származásáról és történeti biogeográfiájáról csak bizonytalansággal lehet hipotéziseket felállítani. Különösen igaz ez régebbi földtörténeti korok reliktumai esetében, ahol az eltelt hosszú idő alatt számos tényező befolyásolhatta a faj fennmaradását és elterjedését. Az utóbbi évtizedekben a molekuláris genetikai technikák fejlődése új lehetőséget adott a fajtörténet feltárásához és évszázados hipotézisek igazolására vagy elvetésére (Avise 2000). Molekuláris genetikai módszerekkel vizsgálhatóvá vált a S. josikaea leszármazási ideje, és hogy ez milyen földtörténeti eseményekkel áll kapcsolatban.