Lakótelepek szabadtér-építészete 1945-1990 között Budapest példáján [védés előtt] = Openspace design of housing estates between 1945-1990 through the example of Budapest

Kivonat, rövid leírás

A 20. század második felének szabadtérépítészete még szakma történetünk feltáratlan fejezetei közé tartozik. Ugyanakkor megállapítható, hogy vizsgált időszak szabadterei jól definiálható, sajátos stílusjegyekkel rendelkező kertépítészeti alkotások, amelyek a funkcionalizmus bűvöletében, és ugyanakkor a gazdaságossági szempontok szorításában születtek. Kutatásaim elsődleges forrásai a 20. század második felében készült budapesti lakótelepek szabadtér tervei, valamint az elkészült és még eredeti kialakításában látható szabadtérépítészeti alkotások. A korabeli szakemberekkel folytatott interjúk szintén sokat segítettek a korszak megértésében, illetve a tervek megfelelő értelmezésében. Nagy segítséget jelentett a társszakmákban, elsősorban a városépítészetben publikált, a korszakra vonatkozó szakirodalom. Vizsgálataim során meggyőződtem arról, hogy a lakótelepi szabadtérépítészet mögött, mely látszólag sematikus és monoton tervezési feladat, rengeteg vizsgálat, tapasztalat, és kreatív tervezői törekvés húzódik meg. Kiemelt cél volt a lakótelepek sematikus, emberi léptéket nélkülöző építészeti környezetének humánusabbá tétele, az ott élők részére” otthon teremtése” a lakókertekben, a lakótelepi központok közelében valamint a lakóterületi közparkokban is. A maguk egyszerű, gyakran olcsó eszközeivel igyekeztek barátságos környezetet teremteni a szürke betonrengetegben, változatosságot vinni a monoton beépítési rendszerekbe. A vizsgált 45 év alatt lakótelepi szabadtértervezésben lényeges változások figyelhetők meg, melyek részben a beépítési módok változásából, részben az új szabadtérépítészeti divatok, trendek megjelenéséből adódtak. A disszertáció feltárta a különböző korszakokban épült lakótelepi szabadterek keletkezésének körülményeit, a jellemző szabadtérhasználati funkciókat, tértagolási módszereket, kompozíciós elveket, növényalkalmazási módokat, illetve jellemző anyag és növényhasználatot, és ezek változásait. A dolgozatban vizsgáltam, hogy a lakótelepi szabadtérépítészetben hogyan érvényesültek a 20. század második felére jellemző tervezési elvek, elsősorban a modern funkcionalista trend, illetve az 50-es évek első felének szocialista realizmusa. A disszertáció célja rávilágítani a lakótelepi szabadterek „rejtett” értékeire, melyek elsősorban a térstruktúrában, a meglévő szabad, beépítetlen terek viszonylagos bőségében és a kifejlett nagy tömegű faállományban keresendők. Bár a lakótelepek szabadtereinek felújítása során jelentős funkcióbeli és esetleg térszerkezeti változások várhatók, fontos lenne ezen értékek megőrzése.