Az ideológia problémája Marx gondolatvilágában = The Question of Ideology in the Range of Ideas of Marx

Kivonat, rövid leírás

Amikor az ideológiával kapcsolatos marxi nézeteket kíséreljük meg rekonstruálni, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy nyugaton a Marxról való gondolkodás mind tartalmát, mind módját tekintve gyökeresen átalakult az elmúlt pár évtizedben. A marxisták és nem-marxisták közötti végzetesen kiélezett szembenállás jelentőségét vesztette a munkásmozgalom és a kommunista pártok dekonjunktúrájával, illetve a Szovjetunió lassú agóniájával, majd összeomlásával. A változásnak azonban véleményünk szerint megjelenik egy ennél is mélyebb és jelentősebb dimenziója: az ötvenes-hatvanas évektől kezdődően három olyan újraértelmezési hullámnak lehetünk tanúi, amelyek eredményeként (a marxista olvasási mód bomlása során) alapvetően fogalmazódott újra a Marxszal kapcsolatos értelmezői viszony. Ezek a periódusok radikálisan növelték meg a lehetséges Marx-értelmezések számát, köszönhetően annak, hogy újra meg újra alapjaiban támadták meg mindazt, aminek Marx szövegeit és projektjeit korábban tekintették, amit korábban a filozófus gondolkodásmódjáról és módszeréről hittek, vagy ahogyan az utókor aktualizálta és érvényesítette tételeit és elméleteit. Ennek a könyvnek az első részében ezért kísérletet teszünk annak bemutatására, hogy a Marxszal kapcsolatos értelmezési viszony három nagy újrafogalmazása hogyan érintette a marxi ideológia-elméletek rekonstrukcióját, mi a nyomukban kialakult „értelmezési vákuum” pontos természetrajza és hogyan határolja be ez a mai értelmező által választható „megoldásokat”. A dolgozat első részében bemutatja az marxi ideológia-elmélet recepcióját és a klasszikus értelmezések felbomlását, megkérdőjeleződését és az értelmezések fragmentálódását. A kutatás kiindulópontját ugyanis az a meggyőződés jelöli ki, hogy a marxi ideológia-felfogás különös értelmezési vákuumba került az elmúlt évtizedekben lezajlott rekonstrukciós hullámok időszakában. Megállapíthatjuk, hogy az egymást követő kísérletek a Marxhoz való új és érvényes viszonyulás megtalálására sajátos helyzetbe hozták a marxi ideológia-elméleteket. Napjainkra kettős értelemben is igen ellentmondásos szituáció állt elő Marx ideológia-elméleteit (és persze bizonyos mértékig az egész életművet) illetően. - Először: Marx ideológiával kapcsolatos nézeteinek szinte végtelen számú értelmezési töredéke áll rendelkezésünkre, miközben a lehetséges értelmezésekből szinte már minden fontos darabot megkérdőjeleztek, „lecseréltek”. - Másodszor: az érvényesnek, aktuálisnak és használhatónak tekintett interpretációk során ma már extrém módon túlsúlyba kerültek azok az elemek, amelyek Marx szövegeiben és gondolatvilágában marginális szerepet töltenek be, vagy egyszerűen csak származtatott módon, a mai ideológiaelméleti nézőpontok „gyökerét, vagy nyomait” keresve tulajdoníthatók a filozófusnak – miközben azokat az értelmezéseket egyre inkább ad acta teszik, amelyeket annak idején Marx központi szövegei, nagy mennyiségű elemzései, vagy Engels (persze gyakran kétes értékű) személyes beszámolói alapján alkottak meg. Ez a disszertáció arra a kérdésre keresi a választ, hogyan lehet Marxnak az ideológiával kapcsolatos elképzeléseit anélkül rekonstruálni, hogy (a) a számtalan, sokszor egymásnak is ellentmondó korábbi interpretációk sorát egy újabbal gyarapítanánk vagy valamely régi mellett érvelnénk; (b) egy „egységes”, „igazi”, „érvényes” marxi ideológiaelméletet kísérelnénk meg előállítani (c) figyelmen kívül hagynánk a marxi életmű nézőpontjainak párhuzamosságát és a köztük lévő kapcsolódások alakulását, az állandó belső hangsúlyeltolódásokat. A rekonstrukció során az Etienne Balibar által kontextuálisnak nevezett módszert használjuk. Balibar a The Philosophy of Marx című művében elveti mind a szisztematikus, mind a doktrinális nézőpontot. Úgy véli, a marxi szövegekből sem egy átfogó filozófiai rendszer nem állítható elő, sem pedig olyan „fő elmélet” nem szerkeszthető meg, mint például „az osztályharc elmélete az úgynevezett dialektikus materializmusban, amely alá besorolható „a gazdaság, az antropológia, a politika és az episztemológia egyaránt.” Balibar szerint egy eszmetörténeti rekonstrukciónak arról is le kell mondania, hogy olyan, mindent megelőző nagy kérdéseket, személyes projekteket találjon Marxnál, amelyeknek fényében munkásságának minden sora válasszá válik és egyértelműen a helyére kerül. A kontextuális módszer ezzel szemben „miközben kifejti az ideológia problematikáját, kísérletet tesz arra, hogy megértse, mi indította Marxot arra, hogy azt egy másik elméletben, egy másik problematikán belül vesse fel.” A dolgozat újdonsága, hogy a pusztán filozófiai megközelítésnél tágabban értelmezi a marxi elméletek kontextusát. Ez egyrészt azt jelenti, hogy be kell azonosítani azokat a csomópontokat az életművön belül, ahol az ideológiával kapcsolatos kérdések nagy súllyal jelennek meg. Ezzel párhuzamosan szükség van arra, hogy beazonosítsuk, hogy ezekben a periódusokban Marx miért fordít a szokásosnál is nagyobb figyelmet az ideológiaelmélet kérdéseire milyen tényleges kihívásokra és problémákra keresi rajtuk keresztül a választ. Egy ilyen új rekonstrukciót hipotézisünk szerint abból a tényből kiindulva lehet megalkotni, hogy az ideológiaelméletek a marxi életműben általában más, szellemi, politikai, értelmiségi projektekkel, kihívásokkal és krízisekkel kapcsolatban jelennek meg. Marx mindig ehhez a témához fordul, ha valamifajta kihívással vagy krízissel találja magát szembe. A dolgozat ennyiben nem csak a marxi ideológia-elméletek hihetetlenül sokszínű és izgalmas világát mutatja be, de az életmű egészének is új értelmezését nyújtja. Egy, a XIX. század változó valóságában a helyét kereső, állandó krízisek és kételyek közt alkotó gondolkodó képe rajzolódik ki előttünk, amelynek semmi köze nincsen a korábbi marxizmusok, különösen pedig a marxizmus-leninizmus portréihoz.