Civil szervezetek és az Európai Unió - Civil érdekérvényesítés = Civil society organisations and the European Union - CSO interest representation

Kivonat, rövid leírás

A civil társadalom szervezetei a piac és az állam keretein kívül elfoglalt különleges helyzetükből, relatíve kis méretükből, rugalmasságukból, az állampolgárokhoz fűződő sajátos kapcsolataikból adódóan, valamint annak a képességüknek köszönhetően, hogy közcélok támogatására „magánerőket” tudnak mozgósítani és „társadalmi tőkét” felhalmozni, stratégiailag fontos szerepet játszanak a piac, illetve az állam kizárólagossága közötti „arany középút” megtalálásában. Ezek a szervezetek gazdasági és „politikai” súlyuk növekedése révén egyre inkább bele kívánnak szólni az őket érintő kérdésekbe is, megváltoztatva ezzel a politikai döntéshozatalban leosztott szerepeket. A civil szervezetek térnyerésének jelentőségét mind a közéletben, mind a politikai véleménynyilvánításban az Európai Unió is felismerte – és ugyan a civil szervezetek és az Európai Unió kapcsolatrendszere már korábban is rendkívül sokrétű, változatos és sokszínű volt csakúgy, mint maga a civil szféra és az uniós intézményrendszer –, a Maastrichti szerződés után fokozatosan nyíltak meg az Unió intézményrendszerének kapui a civil világ előtt. Ez a fordulat tudatos volt az Unió részéről, s az elmúlt tizenöt esztendőben a civil szereplők egyre nagyobb szerepet kapnak, így joggal merül fel a kérdés, hogy mi a szerepe és mi lehet a szerepe a civil társadalomnak az európai integráció rendszerében Az európai integrációval kapcsolatban kibontakozó viták két fő kérdést igyekeznek körbejárni. Az egyik ilyen kérdés, hogy az EU hogyan tesz szert és bővíti hatáskörét, míg a másik kérdéskör arra keresi a választ, hogy milyen eszközökkel biztosítható a demokratikus legitimitás. A szervezett civil társadalom mindkét kérdéskör gerjesztette vitában részt vesz. A szervezett civil társadalom számára a kérdés és az egyet nem értés tárgya az, hogy milyen mértékű a jelentősége, valamint, hogy milyen hatást gyakorol, nem pedig az, hogy egyáltalán gyakorol-e hatást és van-e jelentősége. Az EU politikai intézményei szintén azt a célt tűzték ki, hogy felhasználják az EU demokratikus legitimációjának bővítésére a szervezett civil társadalmat, legyen bár szó arról, hogy a politikai folyamat haszon (benefit), azaz output oldalán valósul ez a bővülés meg, vagy a politikai folyamat elején, az input esetében. Az elemzésben arra is kitérek, hogy mik a lehetőségei az európai szintű civil párbeszédnek, különös tekintettel arra, hogy a civil szférán kívül eső érdekcsoportok és azok befolyásolási törekvései is hatással vannak a folyamatokra és a civil szervezetek helyzetére. Bemutatom, hogy milyen intézkedéseket tesz a Bizottság annak érdekében, hogy a különböző érdekeket átlátható módon megjelenítse, és ez hogyan alakítja a kialakult párbeszédet, valamint hogyan csökkenti az EU demokratikus deficitjét. Végül a magyar kormányzati–civil kapcsolat fejlődését taglalom a rendszerváltást követően, vagyis azt, hogy hogyan alakul(t) a magyar civil szervezek helyzete és szerepe, milyen folyamatok hatnak rájuk nemzeti szinten, s ezáltal milyen lehetőségekkel bírnak az uniós szinten történő döntéshozatalba történő becsatornázódáskor.