Fiskális politikai sokkok hatásvizsgálata általános egyensúlyi modellekben

Kivonat, rövid leírás

A dolgozatban a fiskális politika hatásmechanizmusát vizsgáltam különböző sztochasztikus, dinamikus, általános egyensúlyi (SDGE) modellekben. Az első fejezetben az elmélettörténeti előzményekről volt szó. Megvizsgáltam, hogy melyek a mára a makroökonómiai gondolkodás alapvető keretévé váló SDGE-modellcsalád azon legfontosabb jellemzői és következtetései, amelyek a fiskális politika elemzésében is új távlatokat nyitottak. Áttekintettem a szokásos modellváltozatokat, kitértem az irodalom legfontosabb modellezési különbségeire. Végül az empirikus tanulmányokról adtam rövid összefoglalót, kiemeltem a fiskális sokkokra adott válaszok szokásosak tekinthető stilizált tényeit, és kitértem azokra a módszertani különbségekre, amelyek az eredmények szempontjából is döntőek lehetnek. A második fejezetben a fiskális expanzió lehetséges kínálatoldali hatásait tekintettem át. Nominális alkalmazkodási nehézségektől mentes modellekben elemeztem különböző fiskális politikai sokkokat. Azt láttam be, hogy a fiskális politika – az általa generált jövedelmi és helyettesítési hatások révén – olyan döntésekre késztetheti a racionális döntéshozókat, amelyek az aggregált változókban hasonló kvalitatív (és az aktorok viselkedésének érzékenységétől függűen) akár kvantitatív következményekhez vezetnek, mint amit az egyszerű keynesi modellkeretben kapnánk. Vagyis a kormányzati kiadások és az aggregált gazdasági teljesítmény erős statisztikai együttmozgását a kínálati mechanizmusok is reprodukálhatják. Ez azért fontos, mert a keynesi IS-LM rendszer elsősorban empirikus „jósága” okán maradt mindmáig a fiskális politika vizsgálatának értelmezési kerete akár a gazdaságpolitikai, akár – az újkeynesi modellek térhódításával – az akadémiai diskurzusban. A harmadik fejezetben arra kerestem választ, hogy milyen hatással jár a jövedelmi újraelosztás fokozásaként értelmezett fiskális expanzió egy kis, nyitott gazdaságban. Megmutattam, hogy – az újraelosztás károsultjainak és kedvezményezettjeinek fogyasztási szerkezetére tett valószerű feltevések mellett – egy nyitott gazdaság súrlódásokkal kiegészített kétszektoros reálmodellje számos, az irodalomban szokásosnak tekintett empirikus megfigyelés illusztrálására alkalmas lehet. Ez azt jelenti, hogy a „várt” eredmények az ármerevséget feltételező újkeynesi keretnél egyszerűbb, tiszta reálmodellben is megkaphatók. Másrészt, a modell érdekes adalékot jelenthet akár a 2002 körül tetőző hazai fejlemények, az úgynevezett „jóléti rendszerváltás” értékeléséhez is. A monetáris szektor mellőzésével árnyalható ugyanis a jegybanki politika szerepéről szóló – igen erős prekoncepciókkal terhelt – hazai gazdaságpolitikai diskurzus. A magyarországi helyzet szempontjából lényeges lehet ugyanis, ha belátható, hogy a valuta reálfelértékelődése és a külső egyensúly „romlása” a szigorú monetáris feltételek hiányában – pusztán a fiskális impulzus hatására – is bekövetkezik. A negyedik fejezetben a kormányzati beruházások hatását elemeztem egy kis, nyitott gazdaságban. A kormányzati tőkekiadásokat olyan infrastrukturális fejlesztésekként modelleztem, amelyek közvetlenül bővítik a kibocsátást, és pozitív externális hatást jelentenek a magánszektor termeléséhez. Így a kormányzati beruházások közvetlenül bővítik a kibocsátást és a fogyasztást, továbbá emelik a magántőke termelékenységét, így beruházási fellendülést is okoznak. Ha az ambiciózus kormányzati tőkebővítést részben ingyenesen elérhető külső forrásokból finanszírozzák, akkor enyhül a gazdaság erőforráskorlátjára, a folyó fizetési mérlegre, a költségvetésre és a kamatlábra nehezedő nyomás. A modell legfontosabb tanulsága azonban az, hogy valódi növekedési lendületet a hitelpiacokhoz való könnyebb hozzáférés, nem az ingyenforrás jelent. Ez némiképp árnyaltabb és szkeptikusabb képet sugall arról, hogy mit várjunk az uniós transzferektől. A felzárkózás folyamatát számottevően befolyásolják továbbá olyan, a fiskális sokkra – feltételezhetően – ortogonális változók, „mély” paraméterek, amelyek a magánszektor termelési feltételeit, illetve preferenciáit jellemzik.