Zöldségpalánták nevelésére alkalmas földkeverékek legfontosabb fizikai tulajdonságai

Abstract

Jelenleg a hazai zöldségtermesztés éves földlabdás palántaigénye 830 millió darabra prognosztizált (hobbikertészet nélkül), ebből kb. 620 millió palánta kerül szabadföldi termesztésbe. A szakosodott palántaüzemek közel 200 milliós éves forgalmat bonyolítanak le, ennek fele tálcás palánta. Az új palántanevelési technológia speciális elemeként említhető a különböző sejt alakkal és mérettel rendelkező tálca. Sejtjeinek kis mérete miatt a tápközeggel szembeni követelmények igen magasak. Mivel eddig hazánkban a gyökérközegek fizikai tulajdonságainak meghatározására kevés vizsgálat folyt, dolgozatom céljául azok legfontosabb fizikai tulajdonságainak elemzését, paramétereinek meghatározását, illetve ezeknek a fizikai tulajdonságoknak az ismeretében az eltérő alapanyagú közegeknek a zöldségfélék csírázására és kezdeti fejlődésére gyakorolt hatásának vizsgálatát tűztem ki. A világon számos tálcás palántanevelési technológia ismert, közöttük a legfontosabb különbséget az alkalmazott tálcák típusa, illetve azok töltési módja jelenti. Ezért azt is megvizsgáltam, hogy a tálcák laza és tömörített töltése befolyásolja-e a közegek fizikai tulajdonságait, illetve a palánták fejlődését. Munkámban öt, a gyökérközeg fizikai tulajdonságai iránt kevésbé érzékeny (paradicsom, káposzta), illetve érzékenyebb (uborka, paprika, és saláta) zöldségfaj tálcás palántanevelési technológiáját alkalmaztam. A kísérleteket 4 évig, a Budapesti Corvinus Egyetem Kísérleti Üzemében végeztem, a fajok hőigényének megfelelően fűtött és fűtetlen termesztőlétesítményekben. Palántanevelő közegként síkláp és felláp tőzegeket, kókuszrostot, tőzeghez keverve ásványi anyagokat (bentonit, zeolit perlit, égetett agyaggranulátum) használtam. A kísérletekben alkalmazott közegek fizikai tulajdonságainak meghatározása után arra a megállapításra jutottam, hogy a tőzegek magas összporozitással rendelkeztek, ez az érték minden keveréknél meghaladta a 80 %-ot. Az agyaggranulátum 70 % körüli összporozitással, míg a perlit a felláp tőzeghez és a kókuszrosthoz hasonlóan 94 %-os összporozitással rendelkezett. Az egész szemcséjű agyaggranulátumban a felláp tőzeggel és a perlittel megegyező arányú (∼35%) levegőtartalmat mértem a pórusokon belül. A közegek tömörítésének hatására a nem kapilláris pórusok aránya csökkent, a kapilláris pórusok aránya viszont növekedett, ezáltal nőtt a közegek nedvességmegtartó képessége, befolyásolva ezzel a tápanyagdinamikát is. Az öt tesztnövény eltérően reagált a közegek fizikai tulajdonságainak változására. Palántanevelés során a paradicsom volt a legkevésbé érzékeny, a paprika és a saláta palánták fejlődését viszont nagyban befolyásolta az egyes paraméterek alakulása. Kísérleteim eredményei alapján megállapítottam, hogy a tőzegekhez kevert bentonit és zeolit növelte a palánták gyökérzetének tömegét, és szárazanyag-tartalmát. Zeolit esetében az 5 V%-os keverési arány ajánlott paprika, saláta és káposzta esetében. Bentonitot káposzta palántanevelésénél 10 V%-ban érdemes keverni. Tőzeghelyettesítő anyagként az égetett agyaggranulátum és a perlit is kedvező alkotóelemnek bizonyult 50 V%-ban keverve a tőzegekhez. A tálcákban a közegek tömörítésével kedvezően befolyásolhatjuk a magok csírázási dinamikáját (közegek vízraktározó képessége jobb lesz) és növelhetjük a palánták zöld részének méretét (nagyobb mértékű nitrogén feltáródás), a gyökérzet-hajtás arány viszont kedvezőtlenül alakul (csökkenő levegőkapacitás).