Latin-Amerika és Kína: a kapcsolatok új rendszere? = Latin America and China: New System of Relations?

Kivonat, rövid leírás

Latin-Amerika függetlenséget követő gazdaságtörténete be nem teljesült remények sorozata. Az elmúlt közel kétszáz évben a térség államai nem voltak képesek kitörni a „fejlődő” kategóriából – a XX. század minden magyarázó elmélete (strukturalista, dependencia iskola, desarrollismo) és megoldást kínáló modellje (importhelyettesítő iparosítás, neoliberális gazdaságpolitika) ellenére sem. Latin-Amerika máig a világgazdaságot domináló ún. „triádon” (Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán) kívül helyezkedik el, az abban részt vevő térségekbe és országokba kapaszkodva küzd a politikai és gazdasági marginalizáció ellen. A nyolcvanas évek adósságválságát követően a térség államai ismét a kifelé fordulás, a világgazdasági integráció útján kísérlik meg a gazdasági előrelépést. Mindez alapvető prioritássá teszi Latin-Amerika számára a világgazdasági pólusokhoz, szereplőkhöz – mint exporttermékeinek potenciális felvevőpiacához és lehetséges tőkebefektetőkhöz – fűződő viszonyt. Az elmúlt évszázadokban a világpolitikai és -gazdasági realitásoknak megfelelően Latin-Amerika országai külpolitikai és külgazdasági kapcsolataikban alapvetően az Egyesült Államokra és Európára fókuszáltak. Az ezredforduló környékén azonban a világgazdaság fejlődésének súlypontja az ázsiai és csendes-óceáni térségre tevődött át, mely régióban Kína szerepe egyre meghatározóbb. Ma már közhelynek számít, hogy Kína a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasága, elfogadott tény, hogy az ország potenciális gazdasági nagyhatalom. Ennek következtében mind meghatározóbb szerepet játszik Kelet-Ázsia gazdasági fejlődésében és integrációjában, érezhetően befolyásolja a világgazdaságnak nemcsak mutatóit, de súlypontjait is. Széles körű szakirodalom foglalkozik Kínának az ázsiai régióban elfoglalt helyével, regionális szerepvállalásával, Japánnal való versengésével, illetve az Egyesült Államokhoz és Európához fűződő viszonyával; ezek lehetőségeivel és korlátaival. Kevés szó esik azonban Kína és Latin-Amerika kapcsolatrendszeréről, amely – mindezekkel párhuzamosan, ugyanakkor összefüggésben – szintén fejlődik, egyre komplexebbé és több dimenziójúvá válik. Az értekezés Latin-Amerika és Kína kapcsolatrendszerét, valamint annak Latin-Amerika külkapcsolati rendszerére való hatásait vizsgálja. A kínai–latin-amerikai gazdasági és diplomáciai kapcsolatok több évtizedes múltra tekintenek vissza, de a hidegháború végével, a bipoláris világrend felbomlásával új lehetőségek nyíltak Latin-Amerika és Kína viszonyrendszerében. Ezek a lehetőségek tovább tágultak az ezredfordulót követően, az elmúlt években korábban nem tapasztalt dinamizmust nyertek a rendkívüli gazdasági fejlődést mutató ázsiai ország és az egyes latin-amerikai országok közötti politikai és gazdasági kapcsolatok. Az értekezésben arra keresem a választ, Latin-Amerika hogyan kerül a kínai kapcsolaton keresztül új nemzetközi erőtérbe, mennyiben rendeződik át helyzete a nemzetközi kapcsolatokban és a világgazdaság rendszerében. Az értekezés célja annak bemutatása, hogyan befolyásolja Kína megjelenése Latin-Amerika intra- és interregionális kapcsolatrendszerét, hagyományos partnereihez, mint az Egyesült Államok és az Európai Unió, fűződő viszonyát, hogyan újítja meg a latin-amerikai térség és Ázsia kapcsolatait, milyen lehetőségeket és veszélyeket rejt a Kínához való közeledés. S arra is, hogy az új szereplő felbukkanása, egyre erősebb jelenléte hogyan hat az egyes latin-amerikai alrégiókra, országcsoportokra, merre viszi azok – már jelenleg is elszakított – fejlődési pályáját. A dolgozat a 2000–2008-as periódusra fókuszálva három – regionális, szubregionális és állami – szinten mutatja be a kínai–latin-amerikai kapcsolatok alakulását, ezeket „egymásra csúsztatva” kaphatjuk ugyanis – a lehető legteljesebb képet – a két térség viszonyáról.