Társas kapcsolathálók és alkoholizmus. Társadalmi támogatás szerepe az Anonim Alkoholisták felépülésében és visszaesésében

Abstract

Disszertációmban két kutatási területet kapcsoltam össze, a problémás alkoholfogyasztást, és a hozzá kapcsolódó visszaesést, valamint a személyes kapcsolatháló által nyújtott társadalmi támogatást. A felépülő alkoholbeteg személyes kapcsolathálója által nyújtott társadalmi támogatás típusa és a kapcsolat erőssége közötti összefüggéseket vizsgáltam, illetve ennek kifejezetten a visszaesésre gyakorolt hatását. Problémát jelentett, hogy az alkoholbetegség kezelését nyomon követő utánkövetéses vizsgálatot nem végeznek Magyarországon, a hatékonyságról nem állnak rendelkezésre adatok. A társadalmi támogatást nyújtó személyes kapcsolatháló kutatások többségében egyéni, kapcsolati vagy kapcsolatháló szintjén vizsgálják a támogatást, meghatározzák a mértékét, azt hogy kiktől kapnak az emberek segítséget, illetve, hogy bizonyos kapcsolatok milyen típusú segítséget képesek és hajlandóak nyújtani, stb., azonban alig néhány olyan kutatás van, ami a társadalom jelenségeit, a társadalmi támogatást nyújtó személyes kapcsolathálóval összefüggésben magyarázza. Azt feltételezve végeztem elemzéseket, hogy létezik egy másodlagos hatása az erős kötésű személyes kapcsolatoknak az alkoholbetegek felépülésben, mégpedig egy visszahúzó hatása, vagyis kettős szerepe van az erős kötéseknek az alkoholbeteg „karrierjében” - a kezelés megkezdésében elengedhetetlen fontosságúak, ugyanakkor a visszaesés valószínűségét egyértelműen növelik. Feltevésem továbbá, hogy a gyenge kötésekkel kapcsolatban is megfigyelhető ez a kettős hatás; a kezelés alatt, illetve után létesített gyenge kötésű személyes kapcsolatok egyértelműen támogatók és pozitívan hatnak a felépülésre, míg a kezelés előtt is meglevő gyenge kötések („ivócimborák”) visszahúzzák a betegségbe a felépülő alkoholistát, növelve ezzel a többszörösen vagy végleg visszaesők számát. (...)