Térszintaktika a településkutatásban

Abstract

Doktori dolgozatomban a térszintaktikai vizsgálatok elméletét és gyakorlati alkalmazási lehetőségeit tártam fel annak hazai adaptációjának elősegítése, valamint a módszer a településkép vizsgálatában betöltött lehetséges szerepének azonosítása érdekében. A dolgozatban módszertani jellegű vizsgálatokat végeztem, amelyekkel a térszintaxis analízis, mint empirikus alapokon nyugvó, strukturalista módszer alkalmazási lehetőségeit mutattam be a települések fizikai, illetve társadalmi-gazdasági szerkezete közötti, valamint az ezekkel szoros kapcsolatban lévő, a településképet jellemző, adott települési terekhez köthető funkcionális, formai és stílusbeli összefüggések feltárására. Kutatásom alapvető gondolata az volt, hogy a település képe, a település vagy településrész a társadalom, a gazdaság és a természeti környezet folyamatos és történelmi léptékű konfliktusainak eredményeképpen alakul ki, és ezen konfliktusok sajátos formában a településszerkezetben is megjelennek. Ezen kiinduló gondolat alapján kutatási feladataim a térszerkezet, illetve a társadalmi, gazdasági és környezeti tényezők közötti kapcsolatok vizsgálatát foglalták magukba, melyeket a településképi jellemzőkkel vetettem össze. Ezen tényezők a települések fenntarthatóságának meghatározói, így feltételeztem, hogy a módszer alkalmazása a fenntarthatóság operatív értelmezéséhez is közelebb vezet. A térszintaxis analízis módszerével először elméleti térszervezési lehetőségeket vizsgáltam, majd Budapest szerkezetét jellemeztem fő hálózati elemein keresztül. A vizsgálat további lépéseiben statisztikai jelentőségű kapcsolatokat azonosítottam a térszintaktikai értékek és a statisztikai leíró adatok között, amivel bizonyítottam, hogy a módszer a társadalmi-gazdasági folyamatokat is integráló módón alkalmas a települések térszerkezetének leírására.