A mezei zsurló (equisetum arvense l.) termesztésbe vonásának megalapozása

Kivonat, rövid leírás

Az egész Európában általánosan elterjedt mezei zsurló (Equisetum arvense L. drogja a jelentős hazai és nemzetközi kereslet ellenére kizárólag vadontermő állományokból származik. Évente mintegy 300 tonna gyűjtött drogmennyiséggel a mezei zsurló a legnagyobb mennyiségben gyűjtött gyógynövényeink egyike. A mezei zsurló termesztésbe vonását megalapozó kísérletek során elsőként kijelölt hazai populációk diverzitását vizsgáltuk, továbbá alapvető szaporításbiológiai és termesztéstechnológiai összefüggéseket tártunk fel. Többéves szabadföldi és laboratóriumi kísérletek során mértük fel a hazai zsurlópopulációkból származó klónok produkciós tulajdonságait. Az optimális szaporítási mód megtalálása érdekében a spórák általi generatív, a mikroszaporítás általi és a rhizómadarabokkal történő tőosztás hatékonyságát vizsgáltuk. A drogmennyiséget és drogminőséget befolyásoló agrotechnikai tényezők közül különösen nagy hangsúlyt fektettünk a vízellátás (öntözési mód, vízmennyiség), a betakarítási idő és az állomány korának a vizsgálatára. A drogminőségi paraméterek közül a zsurlódrog összflavonoid-tartamát és a tisztasági paramétereket (hamu- és homoktartalom, vékonyréteg-kromatográfiás tisztaságvizsgálat) vizsgáltuk az érvényben lévő gyógyszerkönyvi előírásoknak megfelelően. Szabadföldi kísérleteinket 2003-2006 között végeztük a Budapesti Corvinus Egyetem Kísérleti Üzemében és Tangazdaságában. A laboratóriumi vizsgálatokat a Gyógy- és Aromanövények Tanszék laboratóriumában végeztük. A hazai zsurlóállományok vizsgálata során egyedül a Pusztadobosról származó, EA 11-es klón bizonyult magas droghozama mellett megfelelő hatóanyag-tartalmúnak. A mezei zsurló vegetatív úton történő, 3 nódusszal rendelkező rhizómák általi szaporítása tekinthető célravezetőnek. Az állománylétesítési paraméterek közül a rhizómák ültetéskori fenológiai állapota és az ültetési mélység határozottan befolyásolja a mezei zsurló droghozamát, a generatív hajtásokkal rendelkező rhizómák 15 cm-re történő telepítése bizonyult optimálisnak. Az állomány-fenntartási paraméterek közül mind az öntözési mód, mind a kijuttatott vízmennyiség határozottan befolyásolják a droghozamot, ami a közepes vízmennyiséggel (hetente 40 mm), illetve esőztető öntözéssel vízellátott parcellákon volt a legmagasabb. A növényállomány kora és a betakarítási időpont jelentős hatással van a mezei zsurló droghozamára. Termesztésben az elsőéves növények hatóanyag-tartalma (a hozammal ellentétben) a legmagasabb, majd évről évre folyamatosan csökkentő tendenciát mutat. A telepítés utáni első tenyészév a mezei zsurló esetében hozamkiesést jelent. A másodéves állományban júniusban, a harmadik tenyészévben júliusban érték el a növények a hozam- és hatóanyag-maximumot.