Balkonládákban és zöldtetőn nevelt hagymás-gumós dísznövények morfológiai és fenológiai értékelése

Kivonat, rövid leírás

A hagymás-gumós dísznövények az évelőkön belül sokoldalúan felhasználható, népszerű csoportot alkotnak. A katalógusok, árudák számtalan képviselőjüket kínálják a kerttulajdonosoknak. Arról azonban kevés információt tudunk, mely alkalmazási mód felel meg leginkább a növény igényeinek, vagy milyen változással jár a több évig tartó, felszedés nélküli nevelés. 2004 és 2006 között végzett kutatásaim a balkonládában és Magyarországon még újszerűnek számító zöldtetőn ültetett kilenc hagymás-gumós növényfaj (Allium moly, Allium sphaerocephalon, Anemone coronaria De Caen fajtacsoport, Crocus sativus, Ixiolirion tataricum, Muscari armeniacum, Narcissus tazetta ’Minnow’, Tulipa bakeri ’Lilac Wonder’ és Tulipa tarda) alkalmazási lehetőségeire adnak választ. A három felhasználási területen a növényfajok morfológiáját és fenológáját hasonlítottam össze, leírtam a Crocus sativus húzógyökerének fejlődését és matematikailag kifejeztem a hagymás-gumós dísznövények díszítőértékét, meghatároztam a kihajtáshoz szükséges effektív hőmérsékleti összeget. A balkonládában nevelés körülményeinek az Allium molyt, a Crocus sativust és az Ixiolirion tataricumot kivéve valamennyi növény eleget tett, bár kis mértékű virágzás intenzitás csökkenést tapasztaltam. A zöldtetőre ültetett növények esetében is hasonló megállapítás tehető, azaz az első évben jellemző volt a gazdag virágzás, majd a harmadik évre a Muscari armeniacumon és a Tulipa tardan kívül valamennyi növényfaj egyre kisebb százalékban hajtott ki, amely a termőréteg vastagság és a léghőmérséklet következménye. A kísérleti növényfajok felszedés nélkül, hosszú távon a szabadföldi kiültetés feltételeinek tettek eleget. Kis mértékben csökkent a kihajtott egyedek száma; illetve a Muscari armeniacum és a Tulipa tarda ezen alkalmazási módban is kevesebb virágot fejlesztett a harmadik évben, mint az ültetést követő első virágzáskor. A négy vizsgált növényfaj, az Allium moly, az Allium sphaerocephalon, a Muscari armeniacum és a Tulipa bakeri ’Lilac Wonder’ értékelése során megállapítottam, hogy mind a négy növény szabadföldi körülmények között díszít a legszebben. Az alkalmazott matematikai módszer helyesnek bizonyult a díszítőérték megállapítására. Az értékelés során a növényeket nem egymáshoz, hanem az alkalmazási módhoz viszonyítva értékeltem. A fenológiai fázisok tekintetében az egyes helyszínek között a klimatikus adottságoknak köszönhetően néhány napos eltérést tapasztaltam. A vizsgált hat növényfaj kihajtása mindhárom alkalmazási módban közel azonos időpontban következett be, a virágzás kezdetében mutatkozott különbség. A virágzáshoz szükséges effektív hőmérsékletek elemzése során, valamennyi növényfajnál alkalmazva a legkisebb szórás elvét, az Allium moly és az Allium sphaerocephalon esetében 3 illetve 11 °C-os bázishőmérsékletet, és Allium molynál 691,77 foknap; míg Allium sphaerocephalonnál átlagosan 511,5 foknap effektív hőmérsékletet sikerült meghatároznom. A Crocus sativus húzógyökere ősszel, a virágzás után, október végén kezd kialakulni, funkcióját azaz az új hagymagumó mélyebbre kerülésének biztosítását befejezve elhal. A folyamatot barna színű elszíneződés és az elsődleges kéregben szakadások létrejötte kíséri. Az alkalmazási módok sikeressége illetve a nyíláshoz szükséges effektív hőösszegek elemzése további vizsgálatokkal, más fajok bevonásával lehetőséget nyújt újabb kutatásra.