Elfújta a szél? Az Amerikai Konföderációs Államok (CSA) emlékének állított szobrok és emlékművek rombolása a 2020-as elnökválasztással kapcsolatosan az USA-ban [védés előtt]

Kivonat, rövid leírás

A 2020-as amerikai ikonoklasztázia jelensége egyszerre vizsgálható lenne a történelemtudomány, a művészettörténet, a médiatudomány vagy a szociológia módszertani eszköztárával is. A disszertáció ugyanakkor amellett érvel, hogy a politikatudományi keret különös relevanciával bír, mivel a képrombolás egy demokratikus választási küzdelembe ágyazottan, annak politikai szereplői által instrumentalizált módon zajlott. Ez a szempont a meglévő, elsősorban történelmi és emlékezetpolitikai fókuszú szakirodalomból hiányzik. A 2020-as amerikai szövetségi elnökválasztási kampány elején, a George Floyd erőszakos halálát követő országos tiltakozáshullámmal párhuzamosan az Amerikai Egyesült Államok történetének addig legnagyobb méretű köztéri emlékműrombolási hulláma zajlott le. A disszertáció tárgyát ennek egy jól körülhatárolható, belsőleg homogén szelete, az Amerikai Konföderációs Államok (CSA) emlékét őrző szobrok és emlékművek rombolása, eltávolítása és átalakítása alkotja. A teljes, 877 darabos konföderációs szoborpopulációból 76 példány vált 2020-ban a képrombolás tényleges vagy szimbolikus áldozatává. A vizsgálat tudatosan e csoportra szűkül, mivel a két másik elméletileg releváns emlékműcsoport (az őslakosok elleni erőszakhoz, illetve a rabszolgatartáshoz köthető emlékművek) esetkiválasztási szempontból túl heterogén, nem alkot jól kutatható, egységes halmazt. A téma jelentőségét az adja, hogy a szoborrombolás nem elszigetelt kulturális esemény, hanem a 2020-as elnökválasztási kampány szerves része volt, amelyet mindkét jelölt felhasznált saját politikai kommunikációjában, és amely a szerző álláspontja szerint az USA akkori belpolitikai bizonytalanságának (COVID-19-válság, majd a 2021. január 6-i capitoliumi események) egyik szimbolikusan is jelentős, előzményszerű megnyilvánulása volt. Történelmi összevetésben a jelenség egyedisége abban áll, hogy Észak-Amerikában (szemben Európával) a forradalmi és háborús eseményekhez (függetlenségi háború, polgárháború) csak korlátozott mértékű képrombolás kapcsolódott, mivel az emlékműállítási gyakorlat csak a 19–20. század fordulóján, elsősorban az „Elveszett Ügy” (Lost Cause) mozgalom keretében vált tömegessé. A 2020-as év volt az első alkalom, hogy szervezett politikai csoportok (elsősorban a Black Lives Matter mozgalom) az emlékezeti rend megváltoztatását tűzték ki célul, forradalom azonban nem következett be. Ez vezet el a kutatás alapkérdéséhez. A disszertáció szerkezete három nagy egységre tagolódik: az első fejezet a képrombolás fogalmának elméleti és szakirodalmi megalapozását adja (szemiotikai, vallástörténeti és politikatudományi keretben), a második a 2020-as eseménysort történelmi kontextusba helyezi a harmadik pedig a 76 esetet tartalmazó adatbázisra épülő empirikus akcióvizsgálatot közli államonkénti bontásban.