Bizalmi vagyonkezelés, a transzgenerációs vagyonátadás alakzata [védés előtt]

Kivonat, rövid leírás

A transzgenerációs vagyonátadás a családi / családi jellegű vállalkozások utódlásához kapcsolódó intézmény, a vagyon generációk közötti átadása. A bizalmi vagyonkezelés ennek egyik alternatív alakzata. Tartalmában a bizalmi vagyonkezelés egy időben eltolt (határidős), a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és az örökös (kedvezményezett) közötti csereügylet, ahol a két időpont, az átadás és a kiadás között vagyongazdálkodási kötelezettség keletkezik. A vagyongazdálkodási kötelezettség az átadott vagyonportfólió összesített értékének a megőrzésére (fenntartására) és értéknövekedésére irányul. A disszertációban megvizsgálom a bizalmi vagyonkezelés funkcionalitását a generációs vagyontranszferben, és egy saját modellt állítok fel a családi vállalkozások utódlásához kapcsolódó bizalmi vagyonkezelési struktúra folyamataira. A kutatás azt a kérdést vizsgálja, hogy a transzgenerációs vagyonátadással kapcsolatos döntésekben és a bizalmi vagyonkezelés, mint a transzgenerációs vagyonátadási alakzat kiválasztásában milyen logikák aktiválódnak és hogyan, milyen tényezők, változók hatnak az egyéni szereplők jellemezte sajátos helyzetekben. A kutatásom célja kettős. Elméleti áttekintést nyújtsak a bizalmi vagyonkezelés transzgenerációs vagyonátadásban betöltött szerepéről, amelyhez az intézmény funkcionalitását és kialakításának folyamatát meghatározó változókat rendszerező tipológiát állítottam föl. Másrészről, hogy kvalitatív és kvantitatív kutatási módszerek alkalmazásával átfogó és mély képet nyújtsak a magyarországi magántulajdonban lévő vállalkozások alapítóinak transzgenerációs vagyonátadási stratégiájáról és az átadás folyamatairól. Empirikusan megvizsgáljam, hogy a magyar jogrendszerben relatíve új alakzat mennyire alkalmas forma, és milyen okok, körülmények között alkalmazzák a magántulajdonú vállalkozások transzgenerációs vagyonátadásra (utódlásra). A disszertációban az előzetes tipológiám szerint elvégzett szakirodalmi áttekintés alapján az alább rendszerezett megállapításokat és újszerű felvetéseket teszem a bizalmi vagyonkezelés transzgenerációs vagyonátadási alakzatként való alkalmazására: 1. Vagyonmegőrzés helyett a portfólió alapú kezelés szemlélettel az értékmegőrzés vs. értéknövekedés kontradiktatórikus paradoxona feloldható. 2. Befektetési és kockázati döntésekben az óvatos ember helyett az óvatos befektető szemléletnek kell érvényesülnie. 3. A vagyonkezelés bizalomra épül, ahol a mérlegelés és pártatlanság elve alapján a legjobb és nem kizárólagos érdekek szerint kell eljárni. 4. A családi/ családi jellegű vállalkozások monolit közössége az első generációt követően heterogénné válik, érdekütközések alakulnak ki. 5. Többes ügynöki alakzatok alakulhatnak ki: kettős ügynöki helyzet és kettős megbízó-ügynöki kapcsolat. A kockázat ellensúlya a vagyonkezelő szervezeti-működési felépítése és döntési struktúrája. 6. Az utódlási stratégiát és vagyonátadási alternatívákat a vagyontranszfer külső változóinak „intézményi mátrixa”, valamint a család és a vagyon (vállalkozás) egyedi változói határozzák meg. 7. A természetes személyek vagy közösségének attribútumaiból eredő változók – az inkumbens és örökös (utód) személyisége, akarata és képességei, a családi beágyazottság mértéke, a család belső struktúrája – korlátozzák a helyzetre reális utódlási alternatívákat. 8. Az ügynöki problémák és a többes tulajdonlás miatt kialakuló konfliktusok indokolttá teszi a közvetítők, a „vagyonkezelői ékek” alkalmazását, melynek egyik formája a bizalmi vagyonkezelés (trust). A kutatás alapján a bizalmi vagyonkezelés struktúrájára felépíthető volt egy implicit, lépések és döntések egymásra épülő sorozatából álló folyamatmodell, mely három fő fázisból, előkészítés, kialakítás és működtetés, valamint további alszakaszokból áll. A folyamat nem lineáris és párhuzamosan két dimenzióban, a vállalati/vagyoni és a családi vonalon folyik. A disszertációban megerősítést nyert, hogy a bizalmi vagyonkezelés a transzgenerációs vagyonátadás hatékony lebonyolításának alkalmas alakzata. A gazdasági-társadalmi fejlődéssel a vagyonmegőrzési funkciója háttérbe szorul, és egy kockázat- és portfoliószemléletű vagyongazdálkodás kerül előtérbe, amelynek elsődleges célja a vagyon hosszú távú (de minimálisan a vagyonrendelő által meghatározott ideig) fenntarthatóságának a biztosítása. A fenntarthatóság, amely elsősorban a társasági részesedések kezelését jelenti, a vagyon passzív megőrzése helyett az aktív vagyongazdálkodást tekinti céljának. Mindemellett a családi jelleg a menedzsment pozíciók utódlásán keresztül megtartható, de egyre inkább a klasszikus ügynöki pozícióvá kell válnia a személyes attitűdök, kapcsolatok, nepotizmus és altruizmus helyett. A bizalmi vagyonkezelés Magyarországon is a transzgenerációs vagyonátadás reálisan alkalmazható eszköze, a transzgenerációs vagyonátadás valós alternatív alakzata, a generációkon átívelő öröklési stratégia eszköze.