Well-being and Christianity - Relationship between Contemporary European Religiosity and Subjective Well-Being [védés előtt]

Kivonat, rövid leírás

Kutatásom célja a vallásosság és a szubjektív jólét közötti feltételezett ok-okozati összefüggés mélyebb megértése a mai Európában. A korábbi kutatások igazolták, hogy pozitív kapcsolat áll fenn a vallásosság és a boldogság között, még abban az esetben is, ha a szocio-demográfiai háttér hatását is figyelembe vesszük. Míg a vallási elkötelezettség és a szubjektív jóllét különféle elemeinek (egészségi állapot, az észlelt társadalmi státusz, élettel való megelégedettség, pozitív érzelmek stb.) kapcsolata egyre népszerűbb kutatási terület, a kapcsolat oksági jellege és az azt magyarázó mechanizmusok további vizsgálatot igényelnek. A vallás és a társadalmi státus, valamint az anyagi jólét kapcsolatát különböző összefüggésekben bizonyították már. Az egyének szintjén számos tanulmány alapján a hit és a boldogság szorosan összefügg. A vallási tanítások és a vallásgyakorlat egyes elemei kapcsán már többen bebizonyították, hogy azok kapcsolatban állnak a szubjektív jólléttel. Ám mások eredményei alapján úgy tűnik, hogy ez a kapcsolat korántsem egyértelmű: a kapcsolat iránya nem magától értetődő, de legalábbis kontextusfüggő. A fő kérdés, melyre kutatásomban a választ keresem, az, hogy a vallásosság és a boldogság különböző aspektusai között kimutatható-e a kortárs európai társadalomban szilárd kapcsolat, figyelembe véve a társadalmi és kulturális környezetet, valamint az egyéni szociodemográfiai hátteret is. Ez a kutatási kérdés a következő kutatási kérdésekre bontható: (1) Milyen kapcsolat van a személyes vallásosság és az egyéni boldogság között? (2) Milyen kapcsolat van a társadalom vallásossága és az egyéni boldogság között? Vizsgálni kell továbbá, hogy az egyéni és társadalmi szintű vallásosság különböző aspektusai (a felekezethez kötődés, a vallásgyakorlás és a gyülekezethez tartozás) boldogabbá teszik-e az embereket, mint a nem vallásos válaszadókat, és vajon a társadalmi háttér és a társadalmi szerepvállalás hasonlóan fontosak-e a boldogság szempontjából, mint a vallás. A kutatás a kortárs európai vallásosság és jólét változóit tartalmazó, nemzetközi longitudinális adatbázis többváltozós másodelemzésére épül. Mivel a vallás mind mikro-, mind makroszinten befolyásolja a boldogságot, többszintű regressziós elemzést alkalmazok. Az elemzéshez az Európai Társadalmi vizsgálat (European Social Survey, ESS) első hét hullámának összevont adatbázisát használom. A szubjektív jóllétet függő változóként a „Mennyire boldog Ön?” kérdésre adott válasz méri. Elsődleges független változóként a „Mennyire vallásos Ön?” kérdést használom. Az összetettebb modellekbe más vallásossági indikátorokat is beépítek kontrollváltozóként, hogy a vallásosság mértékén kívül vizsgáljam a személyes vallásgyakorlás más aspektusait is, valamint néhány fontosabb demográfiai háttérváltozót is kontrollálok. A társadalmi tőke mellett figyelembe veszem az egyes országok gazdasági és intézményi jellemzőit, és a válaszadók társadalmi környezetének vallásosságát is. A vizsgált modellek igazolták azt az általános hipotézist, hogy az egyéni vallásosság és a szubjektív jólét közötti robusztus pozitív összefüggés áll fenn, még akkor is, ha ez a hatás az általában kevésbé boldog nemzetekben erősebb. A vallásossági dimenziók mindegyike következetesen szignifikáns hatást fejt ki, akkor is, ha a modellben az egyes társadalmi-gazdasági tényezők és a társadalmi hálózatokban való részvétel mutatóit kontroll alatt tartom. Összefoglalóan megállapítható, hogy a magasabb fokú vallásosság hozzájárul a boldogsághoz. Ez a hatás robusztus, még ha nem is teljesen független más vallási dimenzióktól. Ugyanakkor a valláshoz tartozás – legalábbis a vallási hagyománnyal való azonosulás szintjén – önmagában nem növelte a boldogságot. A rendszeres templomba járás minden modell alapján szignifikánsan növelte a boldogságot. Érdekes viszont, hogy azok körében, akik gyakrabban imádkoznak, a templomba járás még inkább növeli a boldogságot. Továbbá a templomba járás nagyobb átlagos társadalmi gyakorisága is hozzájárul az egyéni boldogság magasabb szintjéhez, különösen az olyan társadalmakban, ahol a gyakori társasági találkozás szorosabban hozzátartozik a kultúrához. A gyakoribb imádkozás pozitív hatását ugyanakkor különösen a jövedelmi helyzet és az egészségi állapot befolyásolta, a felekezethez tartozás és a boldogság kapcsolatát pedig az egyéni jövedelemmel kapcsolatos elégedettség és a társadalom vallásossága. Megállapítható, hogy a vallásosság szintje mintánként és országonként szignifikánsan eltért. Továbbá már a modellépítés kezdetől megfigyelhető volt a boldogság szintjének adatfelvételeken belüli és országokon belüli viszonylagos homogenitása. Az országok közötti különbségeket az eltérő kulturális és gazdasági kontextus eredményezi. Azokban a mintákban és országokban, amelyek társadalmát boldogabb emberek alkotják, a vallásosság hozzájárulása a boldogsághoz feltételezhetően kisebb, de továbbra is szignifikáns és pozitív. Kutatásom eredményei alapján arra lehet következtetni, hogy a vallások szerepének feltételezett hanyatlása ellenére a mai európai társadalmakban a vallásosság még mindig jelentős mértékben hozzájárulhat az emberek boldogságához a hit, az elkötelezettség, a részvétel, az áhítat és a közösséghez való kötődés révén. Érdekes módon a vallásos elkötelezettség jelentősen növeli a boldogságot tényleges vallásgyakorlás nélkül is, még ha e hatás gyengébbnek tűnt is a boldogabb vagy jómódúbb nemzetekben. Mindamellett tény, hogy az egészség és az anyagi elégedettség szerepe láthatóan fontosabb, így feltételezhető, hogy a vallás ma már nem a „nép ópiuma”.